Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Magyarország a „Quai d'Orsay szemével" (1944—1949) zó vezette magyar politikai vezetés az ország viszonylagos mozgásterét kihasználva megpróbált tárgyalásos úton a szövetséges hatalmakkal megegyezni, és szembefordulni a III. Birodalommal, annak reményében, hogy a Kárpát-medencét sikerül kivonnia a súlyos veszteségeket okozó katonai hadműveletekből. A tíz nappal a Francia Ideiglenes Kormány elismerése előtt tett sikertelen magyar kilépési kísérlet (1944. október 15.) azonban a kormányzó Gestapo által történő letartóztatásához és Budapest Németországgal szemben megmaradt viszonylagos függetlenségének elvesztéséhez vezetett, és a második világháború végéig véres hadszíntérré tette Magyarországot. Ez a szélsőjobboldali politikai fordulat tovább bonyolította az 1940 óta egyre összetettebb francia-magyar kapcsolatokat. Miután Pétain marsallt 1944. augusztus végén a németek Sigmaringenbe internálták, a Vichy-kormány budapesti képviselője, Jules Brevié nem tudott visszatérni szabadságáról Magyarországra, és így a francia követségen az 1938-tól első titkárként szolgáló Christian Charmasse vette át az ügyek intézését. A külképviselet munkáját egyre erőteljesebben figyelték a német titkosszolgálatok. A háború előre haladtával a Francia Nemzeti Felszabadító Bizottságból (CFLN) 1944. július 2-án létrejött francia ideiglenes kormány felemás módon viszonyult Magyarországhoz, mivel mint Németország szövetségesét gyanúsnak tartotta, ugyanakkor remélte, hogy hosszú távon módjában lesz növelni a befolyását az országban, és így semlegesíteni a magyarországi németbarát erőket. A francia külpolitika Budapest ostromáig viszonylag jó információkkal rendelkezett a magyarországi helyzetről. Fontos hírforrást jelentettek a London segítségével megszerzett angolszász katonai információk, illetve az egyes követségektől12 és a Magyarországról elmenekült személyektől begyűjtött hírek is.13 Nem voltak elhanyagolható jelentőségűek a budapesti francia katonai attasé titkára,14 Noéi Clavel hadnagy által Bejrúton keresztül az Ideiglenes Kormányhoz eljuttatott rejtjelezett rádióüzenetek sem. Ez utóbbi kapcsolat azonban 1944 október közepén, a szovjet hadsereg előre nyomulásával technikailag már lehetetlenné vált,15 mindazonáltal 1944. október 10-én Párizsból még megérkezett Budapestre az a titkos rendelkezés, hogy amíg a németek által fogságban tartott (1942 decemberében posztjáról lemondott, az ellenállásban is részt vevő Robert Dampierre gróf) korábbi követ feladatkörét nem tudja ellátni, addig Paul Giraud, a Danubia Textil Rt. igazgatója és a „De Gaulle Bizottság" egyik alapítója legyen a francia érdekek magyarországi képviselője.16 Ez az intézkedés különösen azért volt jelentős, mert novemberre Budapest frontváros lett, és a két ország közötti érintkezés lépésről lépésre lehetetlenné vált. A korábban hivatalba lévő követségi alkalmazottak illegalitásba vonultak, vagy a Gestapo tartóztatta le őket, és az ostrom alatti harci cselekmények következtében a külképviselet épülete is használhatatlanná vált, mindez tovább nehezítette a francia diplomaták munkáját.17 Közben a francia diplomáciai körökben (a fent említett általános külpolitikai célokat szem előtt tartva) egyre több elképzelés látott napvilágot a háború utáni Kelet-Közép- Európa, és azon belül is a Duna-medence jövőjével kapcsolatban. Már 1944. október 2007. tavasz 155
