Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - AUSZTRÁLIA - Tolnai Ágnes: Ausztrália és Ázsia kapcsolatainak fejlődése a hidegháború után
Tolnai Agnes Az 1969/1970 utáni időszakban az ausztrál gazdaságot igen érzékenyen érintette Nagy-Britannia piacának beszűkülése az 1973-as brit EK-csatlakozás következtében. Míg 1969/1970-ben az ausztrál export 11,8 százaléka irányult Nagy-Britanniába, addig 1974/975-ben már csak 5,4 százaléka, tíz év múlva pedig 3,1 százaléka, és azóta sem mutat jelentős változást. A jelentős piacvesztés, az 1970-es évek első felének dollárválsága (az olajválság hatása a jelentős olajkészletek miatt kevésbé volt érzékelhető) és versenyképességi problémái, amelyek általános recesszióval párosultak, az 1980-as évek második felében az ausztrál gazdaság súlyos hanyatlását eredményezték, és ez egyben jelezte a kormányoknak, hogy új piacokra van szükség. A feltörekvő ázsiai országok az 1980-as években mind az export, mind az import tekintetében egyre nagyobb arányban jelentek meg. 1969/1970-ben az ASEAN-országokkal folytatott import az összes import 13,8 százalékát adta, és 1984/1985-ig folyamatosan nőve elérte a 20,6 százalékot, 1994/1995-re pedig már 36,3 százalékot tett ki. Az export terén szintén hasonló növekedés figyelhető meg: 5,8 százalék 1969/1970-ben, tizenöt év múlva 14,5 százalék míg 1994/1995-ben 20,9 százalék.12 Az ausztrál gazdaság teljesítményének fokozása érdekében az 1990-es évek ismételten a külpolitika kiemelt területévé tették azonban a további piacok keresését. Észak-Amerika és Kelet-Ázsia mellett Ausztrália egyre inkább a délkelet-ázsiai régióra fókuszált. Az 1997-es Fehér könyvben szorgalmazott kétoldalú kapcsolatfejlesztés ezért az 1990-es évek közepéig a teljesítmények fokozását célozta. Meg kell jegyezni azonban, hogy az ASEAN piacainak megszerzése és a kereskedelmi partneri kapcsolat elmélyítése érdekében jelentős akadályokat kellett leküzdenie az ausztrál diplomáciának. Ezek miatt a délkelet-ázsiai piacot nem mindig ezen a szervezeten keresztül próbálta megközelíteni: a Howard-kormány 2003-ig elsősorban Kínával és Indiával erősítette gazdasági kapcsolatait, oda irányította tőkebefektetéseit, az ASEAN-nal pedig a kapcsolatépítést a kétoldalú szintre helyezve Thaifölddel és Szingapúrral folytatott a kereskedelem liberalizálását célzó tárgyalásokat. Downer szerint az 1996 és 2003 közötti elhidegülési időszakban Délkelet-Azsia legalább annyi veszteséget szenvedett el, mint maga Ausztrália. Az elhidegülés egyik okaként említhető, hogy 1995 és 2003 között Malajzia politikai vezetése az ausztrál diplomáciai törekvések ellenére ellenezte az amerikai érdekek ázsiai megjelenítőjeként értékelt Ausztrália csatlakozását egy a térség gazdasági kapcsolatait erősítő tömörüléshez, a Kelet-ázsiai Csúcshoz (East Asian Summit).13 A 2003 őszén bekövetkező malajziai politikai vezető- váltás (Mahathirt korábbi külügyminisztere, Abdullah Badawi követte a miniszterelnöki poszton), a kelet-timori kérdés rendezésében vállalt ausztrál erőfeszítések azonban elfogadhatóvá tették Ausztrália meghívását a csúcson részt vevő államok közé. Ezek a momentumok 2003 óta lehetővé teszik egy a korábbinál lényegesen nyíltabb párbeszéd folytatását, amelynek célja egy szabadkereskedelmi megállapodás létrehozása Ausztrália, Új-Zéland és az ASEAN között. 142 Külügyi Szemle
