Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Neszmélyi György Iván - Kusai Sándor Zoltán - Pap László: India - az új kihívás és esély
Dr. Neszmélyi György Iván-Kusai Sándor Zoltán-Pap László India globális ambícióinak terepe kiterjed a katonai-biztonsági szférára is. Az ország atomhatalmi státusa ellenére sem kell azonban expanziós ambíciók megjelenésével számolni. Újdelhi katonai erejét eddig csak a saját régiójában meglévő konfliktusok rendezése, illetve a status quo megőrzése céljából alkalmazta, és ezen túlmenő törekvésekre utaló jelek jelenleg sem érzékelhetők. Az új globális kihívások Indiát soketnikumú és többvallású országként is érintik. Ez indokolja a feltételezést, hogy a jövőben is érdekelt lesz az etnikai és vallási konfliktusok tompításában és a nemzetközi terrorizmus elleni összefogásban. Bővülő mozgástere mellett továbbra is törekszik az el nem kötelezett mozgalom megújítására, szorgalmazza a Dél-Dél együttműködés elmélyítését. India igyekszik globális tényezői mivoltát, tekintélyét minél szélesebb körben elismertetni. Nem elégszik meg sem az el nem kötelezettek, vagy „a harmadik világ" nem hivatalos vezető ereje pozícióval, sem pusztán a regionális vezető szereppel, hanem mindezeken túl erősíteni kívánja helyzetét a meghatározó nemzetközi szervezetekben is. Ennek kiemelt része az az ambíciója, hogy ENSZ BT vétójoggal is rendelkező állandó tagja legyen, jóllehet India állandó BT-tagsága - ha egyáltalán megvalósul - valószínűleg csak hosszabb távú, bonyolult nagyhatalmi alkufolyamat eredménye lehet. Újdelhi ennél jobb esélyekkel rendelkezik ahhoz, hogy a nemzetközi közösség gazdasági téren ismerje el globális szereplőként. Erre utal, hogy India - más fejlődő, potenciális nagyhatalmakkal együtt - már most is meghívottja a világgazdaság vezető országai változó geometria mentén kibővített csúcsértekezleteinek, ami előre vetíti Újdelhi belátható időn belüli tagságának lehetőségét a világ gazdasági elitjének klubjában. India a világgazdaság új pólusává válása útján Az 1990-es évek elején az indiai nemzetgazdaság súlyos válságba került. Ennek hátterében fellelhetők ugyan külső okok (például az első öbölháború miatt megnehezülő és megdráguló kőolajimport), de ennél jóval nagyobb mértékben játszott szerepet az 1980-as évek - közgazdaságilag megalapozatlan - részleges importliberalizációja, amelynek következtében az ország adósságállománya egy évtized alatt megduplázódott. A belpolitikában és az indiai társadalomban egyaránt felerősödtek a destabilizáló folyamatok (az indiai kormányfő meggyilkolását is eredményező etnikai, vallási konfliktusok, szeparatista törekvések). Mindezek szükségessé tették, hogy a Radzsiv Gandhi miniszterelnök 1991. júniusi halála után hivatalba lépő adminisztráció szinte azonnal átfogó gazdasági reformprogram megvalósításába - és a belpolitikai helyzet stabilizálásába - kezdjen. Az 1991 nyarán hivatalba lépő Naraszimha Rao kormányfő, illetve pénzügyminisztere, a jelenlegi miniszterelnök Manmohan Szingh nevével fémjelzett reformcsomag legfontosabb intézkedései között szerepelt az ipar nyolcvan százalékának megnyitása a magánberuházások előtt, a külföl126 Külügyi Szemle
