Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Wagner Péter: A NATO szerepvállalása Afganisztánban és a magyar PRT
Wagner Péter Jegyzetek 1 A kéziratot a szerző 2006 októberében zárta. 2 Interjú David Richardsszal, Kabul. 2006. június 13. 3 Afganisztán a világ ópiumtermelésének 87 százalékát adta 2005-ben. Afghanistan Opium Survey 2005. Wien: United Nations Office on Drugs and Crime, 2005. III. o. 4 Az Afganisztánban megtermelt és helyben, illetve Pakisztánban előállított ópium és heroin 90 százaléka Európában talál fogyasztókra. Rebuilding the Afghan State: The European Union's Role. Brussels: International Crisis Group, Asia Report No. 107. 2005. november 30.1, o. 5 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a többmilliós közösségek a terrorizmus hívei lettek volna, ám környezetükben sokkal könnyebb volt menedéket találniuk, bázisokat kialakítaniuk és utánpótlást szerezniük azoknak a kis létszámú terrorszervezeteknek, amelyek valamilyen módon a nyugati országok „megbüntetésére" törekedtek. 6 Landesz Tamás-Takács Orsolya-Tálas Péter: A tartományi újjáépítési csoportokról. Budapest: ZMNE Stratégiai és Védelmi Kutatóközpont, 2006/3. 7 Új alkotmány, népszavazáson megválasztott legitim államfő és parlament, az igazságszolgáltatási rendszer helyreállítása. A bonni egyezmény szövegét lásd: Agreement on Provisional Arrangements in Afghanistan Pending the Re-establishment of Permanent Government Institutions. UN Department of Public Information, http://www.institute-for-afghan-studies.org/AFGHAN%20CONFLICT/ Bonn%20Meeting/UN/Agreement%20on%20Provisional%20Arrangements.htm, 2001. december 5. letöltve: 2001. december 12. Az egyezmény elemzését és létrejöttének körülményeit lásd Alexander Tier-Jarat Chopra: „The road ahead: political and institutional reconstruction in Afghanistan". Third World Quaterly, Vol. 23. No. 5. (2002). 893-907. o. 8 A legtöbb program neve önmagáért beszél, ám a DDR-ről érdemes elmondani, hogy a több százezerre becsült egykori milicisták önkéntes leszerelését hivatott segíteni. Azok, akik jelentkeztek a programra, és leadták fegyvereiket, pénzbeli és képzési támogatást kaptak, hogy újra el tudjanak helyezkedni a civil életben. A program csak korlátozott sikereket ért el (kb. hatvanezer leszerelő), viszont számos visszaélésre adott lehetőséget a fegyverrel bőségesen rendelkező haduraknak. Yuji Uesugi: The Provincial Reconstruction Teams (PRTs) and their Contribution to the Disarmament, Demobilization and Reintegration (DDR) Process in Afghanistan, Hiroshima University Partnership for Peacebuilding and Social Capacity (HIPEC), dátum és oldalszám nélkül. 9 Michael Rühle: NATO after Prague: „Learning the Lessons of 9/11". Parameters, Vol. 33. No. 2. (2003). 89-97. o. 10 Ebben az időben Washingtont szinte csak az Al-Káida tagjai elleni hajtóvadászat sikere érdekelte, és ennek érdekében bármelyik hadúrral együttműködött, legyen az a Karzai-kormány szövetségese vagy ellenfele. Gulshan Dietl: „War, Peace and the Warlords: The Case of Ismail Khan of Herat in Afghanistan". Alternatives: Turkish journal of International Relations, Vol. 3. No. 2-3. (2004). 41-66. o. 11 Amikor végül döntés született a kunduzi PRT átvételéről, hosszú ideig nem volt egyetlen ország sem, amelyik három szállítóhelikoptert fejajánlott volna a német PRT-nek, noha papíron a NATO- nak majdnem ezer helikopter állt a rendelkezésére. 12 James Dobbins et al.: America's Role in Nation-Building: From Germany to Iraq. Santa Monica: RAND Corporation, 2003.136-137. o. 13 Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a NATO támogatja és vezeti az ISAF-et. A szövetség felelős az irányításért, a koordinációért és hogy a hozzájáruló nemzetek mindig elég csapatot ajánljanak fel. A NATO adja az ISAF főparancsnokát és a törzset, de mindegyik, a stabilizációs erőkben részt vevő ország maga fedezi csapatainak a költségeit. 14 A dátumról lásd Afghanistan: Paper on UK PRT Experience, Afghanistan Group, FCO, 2005. január 20. oldalszám nélkül. 15 Sean M. Maloney: Front Kabul to Konduz: Lessons for Canadian Reconstruction of Afghanistan, Institute for Research and Public Policy, Policy Options, 2005. május. 61. o. 116 Külügyi Szemle
