Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Vámos Péter güket a tavaly elfogadott közös stratégiai célok mellett. Az együttműködés többek között amerikai rakétavédelmi rendszerek Japánba telepítését is magában foglalja. Úgy tűnik tehát, hogy a feszültségekkel teli japán-kínai viszonyt a Tajvan-kérdés tovább terheli. Mit hoz a jövő? Szinte valamennyi Kínával foglalkozó tekintélyes szakértő elemzésével, következtetéseivel és jövendölésével szemben fel lehet vonultatni más, hasonlóan komoly szakértő eltérő végeredményre jutó konklúzióját, jóslatát. A Tajvan-kérdésben sem lehet bizonyosan látni a jövőt, de joggal lehet remélni, hogy inkább a jó irányú folyamatok uralják a következő éveket, és sikerül elkerülni az emberéleteket követelő, értékeket megsemmisítő fegyveres konfliktust. Elsősorban azért, mert mindenki a Tajvan-kérdés békés megoldásában érdekelt. A KNK és Tajvan gazdasági kapcsolatai egyre szorosabbá válnak a gazdasági, a kulturális és az emberek közötti kapcsolatok tekintetében egyaránt, és ezek következtében Tajvan egyre nagyobb mértékben függ a szárazföldtől. Az egyesülést politikai okok miatt elutasító idősebb generáció helyét lassan elfoglalják azok a pragmatikus tajvaniak, akik talán egy háború elkerülése érdekében hajlandók lennének a szuverenitásról is lemondani egy Kínával létrehozandó politikai szövetség javára. Kínát ma egyetlen külföldi hatalom részéről sem fenyegeti közvetlen katonai intervenció veszélye. A KNK-nak a „nem hagyományos" energiabiztonság kérdése mellett közvetlen biztonságpolitikai problémát csak Tajvan kérdése jelent - elsősorban persze nem egy onnan érkező támadás formájában, hanem a függetlenség felé tett esetleges egyoldalú tajvani lépés megtorlása nyomán. Ennek következtében a KNK biztonság- politikájának a nem hagyományos fenyegetésekkel szemben kell felkészülnie, amelyek veszélyeztetik a gazdaság zavartalan fejlődését és a társadalmi stabilitást. Kínai vélemények szerint a globális kihívásokra helyes válaszok csak összefogással, nem pedig egymást korlátozó vetélkedéssel adhatók. Ezzel együtt Kína „természetesen" fenntartja a jogot a fegyveres erő alkalmazására. A legnyilvánvalóbban ez Tajvan esetében mutatkozik meg. Tajvan kapcsán a KNK a hagyományos erőpolitika alkalmazásától sem riadna vissza, annak minden kockázatával együtt, állítják a kínai politikusok. A Tajvani-szoros szárazföldi partján, alig százötven kilométerre a sziget partjaitól jelenleg már több mint nyolcszáz rakéta található, és a Népi Felszabadító Hadsereg évente mindegy százzal növeli a Tajvanra irányított rövid hatótávolságú fegyverek számát. Peking a rakétatelepítést a politikai nyomásgyakorlás eszközeként használja a tajvani függetlenség kimondását megelőzendő. Az Egyesült Államok aggódik a kínai fegyverkezés, következésképp a katonai erőegyensúly felborulása miatt, azonban nem sújtja Kínát szankciókkal, ugyanis bízik a konfliktus békés megoldásában. 82 Külügyi Szemle
