Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány? és a Nimitz repülőgéphordozókat és a hozzájuk tartozó egységeket. Az országegyesítés kérdésében Li Teng-huj hangvétele is radikalizálódott a jelentős legitimáló erővel bíró demokratikus elnökválasztás után. 1999-ben egészen odáig ment el, hogy Tajvan és a szárazföld viszonyát „különleges államközi kapcsolatként" határozta meg. Ráadásul a következő ciklusban a függetlenségért küzdő Demokratikus Haladás Pártja (Democratic Progressive Party - DPP) jelöltjét, Csen Suj-pient választották a sziget elnökévé. Csen hatalomra kerülése a szorosközi kapcsolatokban is új szakasz kezdetét jelentette. Beiktatási beszédében arról szólt, hogy a szárazfölddel kapcsolatos politikájának alapelve a jó szándék, az aktív együttműködés és a tartós béke. Ehhez képest a 2004-ben újraválasztott, immár hatodik éve hatalmon levő tajvani elnök politikája egyre radikalizálódott. 2006 elején például megszüntette az Országegyesítési Tanácsot, és ezzel a lépésével mind Peking, mind Washington rosszallását kiváltotta. Peking Tajvan-politikája Az új kínai külpolitika hívószavává vált „békés felemelkedés" jelzi Peking törekvését, hogy Kína a sikeres gazdaságpolitikájának és külpolitikájának köszönhetően megszabaduljon a külföld által történt megaláztatás évszázados emlékétől, és egyenrangú félként váljon a nemzetközi közösség részévé. Ebben a helyzetben Tajvan függetlensége közvetlenül a kínaiság és Kína mibenlétét kérdőjelezné meg. A KKP nem engedheti meg magának, hogy a Tajvan-kérdésben engedékeny legyen, vagy annak a látszatát keltse. A kínai vezetés ezért, akár a maoista retorikát is felidézve, nem győzi eleget hangoztatni, hogy a fizetendő ár ellenére mindenféleképpen fegyverhez nyúlna, ha Tajvan a függetlenség kimondása mellett döntene. Az irracionális lépések megtétele persze nem zárható ki, de a kínai vezetés csak óvatosan alkalmazza a nacionalizmust, ugyanis tisztában van vele, hogy kétélű fegyver: ha a központi vezetés kezéből kicsúszik az irányítás, az ország stabil fejlődését, sőt, horribile dictu, a KKP hatalmát is veszélyeztetheti. Az utóbbi évtizedben Peking új stratégiát alkalmaz Tajvan-politikájában. Egyrészt elősegíti a gazdasági integrációt, a tajvani tőke kínai megjelenését, másrészt lebegteti a katonai csapás lehetőségét, és mindent elkövet, hogy politikai téren elszigetelje Tajvant. Célja, hogy a szigetet Kínától függő helyzetbe hozza, és igyekszik a Csen Suj-pien elnökkel szemben álló politikai erőket megnyerni az egyesülés ügyének. E politika sikerét jelzi, hogy az elmúlt évben több ellenzéki politikus fordult meg Pekingben. Annak ellenére, hogy 1995 óta a hivatalos tárgyalások szünetelnek, a kapcsolatok különösen gazdasági téren egyre szorosabbá válnak. Jelenleg Tajvan a Kínába irányuló közvetlen tőkebefektetések első számú forrása. A tajvani beruházások értéke folyamatosan nő, 2005-ben elérte a 160 milliárd dollárt. A szárazföldön csaknem ötvenezer tajvani cég van jelen, amelyek többek között a kínai információtechnológiai piac hatvan-het2006. tavasz-nyár 75
