Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma százalékkal nőtt az egy főre eső GDP volumene, a teljes GDP volumen 8,9 százalékos évi átlagos növekedése mellett. Ezért, ha tartani tudják az előirányzott évi 7,5 százalékos átlagos növekedési ütemet, abban az esetben az egy főre eső GDP volumene is 6,6 százalékkal fog nőni évente, a megkétszerezéshez szükséges 6,2 százalék helyett. A népesség száma 2010-ben nem fogja meghaladni az 1370 millió főt. A városi foglalkoztatottak és a városokban hivatalosan munkát vállaló parasztok száma öt év alatt együttvéve 45 millió fővel fog emelkedni. A nyilvántartott városi munkanélküliek rátája öt százalék alatt marad. A GDP előállításából a tercier, szolgáltató ágazatok részesedési aránya három százalékponttal, az összes foglalkoztatottból való részesedési aránya pedig négy százalékponttal nő, 44, illetve 33 százalékra. A kutatásra és fejlesztésre fordított költségvetési kiadások 2010-ben el fogják érni az éves GDP összeg két százalékát. Lényegesen javulni fog az erőforrások felhasználásának hatékonysága. A termelési szerkezet folyamatos korszerűsítése nyomán az egységnyi GDP összegre vetített fajlagos energiafelhasználás húsz százalékkal, a vízfelhasználás pedig harminc százalékkal csökken majd öt év alatt. A városok és a vidék összehangolt fejlesztése következtében az urbanizációs ráta 47 százalékra nő, miközben a vidéki körzetek jelentős része is új arculatot kap. A városi lakosok egy főre eső elkölthető jövedelmét és a falusi lakosok egy főre jutó nettó jövedelmét az elkövetkező öt évben évente azonos mértékben, öt-öt százalékkal kívánják emelni. Az egyes régiók fejlődését is kiegyensúlyozottabbá akarják tenni, nagyobb hangsúlyt helyezve a középső és a nyugati országrészek fejlesztésére és az északkeleti régió rekonstrukciójára. Kína hiperhatalommá válásának belső és külső feltételrendszere Kína csak a 21. század harmadik és negyedik évtizedében, tehát mindenképpen a jelenleg többé-kevésbé belátható vagy prognosztizálható időhatár, 2020 után válhat a világ legnagyobb gazdasági teljesítményét nyújtó és ebből adódóan a világfejlődés irányát és jellegét is döntően befolyásoló hiperhatalommá. Ezt figyelembe véve az olvasó azt is mondhatná, hogy a most következő, befejező részben leírtak inkább a futurológia, mintsem a társadalomtudomány, vagyis a közgazdasági és politológiai elemzés műfajába tartoznak. Ez azért nincs így, mert Kína hiperhatalommá válásának a folyamata tulajdonképpen már a 20. század utolsó két évtizedében elkezdődött, és - mint az előzőkben érzékeltettem - ez a folyamat minden valószínűség szerint töretlenül folytatódik és folytatódni fog a 21. század első két évtizedében is. Ebből következően már jelenleg kitapinthatok vagy legalább is logikailag kikövetkeztethetők mindazok a kedvező és kedvezőtlen belső és külső feltételek, amelyeket a Kína társadalmi-gazdasági fejlődését és modernizációját irányító mindenkori politikai vezetésnek számba kell vennie, és 2006. tavasz-nyár 55
