Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma kínai termékek olcsósága miatt - dömping címén - különféle kereskedelmi korlátozásokat léptetnek életbe a kínai áruk behozatala terén. Ugyanakkor az alacsony minőségű termékek előállításához Kína - az olcsó munkaerőn kívül - jelentős mennyiségű és ezért végeredményben drága nyers- és alapanyagot, valamint energiát is felhasznál. Ezért a kínai vezetés a jövőben arra fog törekedni, hogy a termékek minőségének a javításával, továbbá a magas műszaki értéket képviselő termékek részarányának a növelésével kedvezőbbé tegye az export szerkezetét. Ezzel egyidejűleg a Világkereskedelmi Szervezetbe történt belépése (2001) óta - több más fejlődő országgal együtt - egyre gyakrabban és határozottabban lép fel a nemzetközi kereskedelem liberalizálása és a forgalom növelését akadályozó adminisztratív korlátok lebontása érdekében. A kiemelkedően sikeres külkereskedelmi tevékenység és az egyre növekvő aktívum eredményeként az elmúlt években Kína valutatartaléka rekordmagasságot ért el. 2005 végén ez a tartalék megközelítette a 820 milliárd dollárt, s csupán abban az évben 34,3 százalékkal, azaz 209 milliárd dollárral nőtt. Ezzel Kína megőrizte második helyét a világ legnagyobb valutatartalékkal rendelkező országainak a rangsorában, de már csak kevesebb, mint 28 milliárd dollárral maradt el a világranglista első helyét elfoglaló Japán mögött. 2006 végére a KNK valutatartaléka meg fogja közelíteni az ezermilliárd, azaz egybillió dollárt. Ilyen hatalmas összegű valutatartalék birtokában Kína viszonylag könnyen beszerezheti a gazdaság fejlesztéséhez, a termelés és az áruforgalom, a szállítás és hírközlés, valamint a tudomány és technológia gyors ütemű modernizálásához szükséges élenjáró külföldi berendezéseket és gyártási eljárásokat. De ugyanígy megvásárolhatja a világpiacon az alapanyaggyártás és az energiatermelés bővítéséhez szükséges, de belföldön csak korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagokat és energiahordozókat, és gond nélkül törlesztheti a korábban felvett külföldi hiteleket és azok esedékes kamatait. Az egyedüli terület, ahol a külgazdasági tevékenység az utóbbi két-három évben némileg megtorpant, az a külföldi cégek közvetlen befektetései. Ezek összege 2004 végén már megközelítette a 750 milliárd dollárt, ennek keretében Kínában már több mint félmillió külföldi tőkeérdekeltségű vállalat működött, amelyek közül az ipari termelés területén működő vállalatok ma már csaknem 35 százalékkal részesednek az egész kínai ipar által előállított bruttó hazai termékből. Ezek nagyobb része kizárólag külföldi tőkével létesített vállalat, kisebb része a korábbi állami vagy kollektív tulajdonban lévő kínai vállalatokba és részvénytársaságokba befektetett külföldi tőke. A kínai statisztikusok azonban a külföldi tőkeérdekeltségű vállalatokat még a szerint is megkülönböztetik, hogy a tőke hongkongi, makaói és tajvani „honfitársaktól" származik-e vagy egyéb külföldi befektetőktől. Ez utóbbiak száma valamelyest nagyobb az előbbieknél, de a befektetett tőke volumenét tekintve éppen fordított a helyzet. 2005-ben további 44 ezer külföldi érdekeltségű céget alapítottak, ami alig haladta meg az előző cégalapítások számát, s az abban az évben ténylegesen felhasznált külföldi tőke nagysága hatvanmilliárd dollárt tett ki. Továbbra is a hongkongi cégek a leggyakoribb és legnagyobb „külföldi" befek2006. tavasz-nyár 53
