Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna évben az egy főre eső GDP - ugyancsak az adott év hivatalos átlagárfolyamán átszámítva -1730 dollárt tett ki. Ezzel az összeggel 2005-ben Kína csak a századik utáni helyek valamelyikét foglalta el az IMF és a Világbank által összeállított ranglistán.36 2005-re jelentős változások következtek be a bruttó hazai terméket előállító alapvető termelési ágazatok egymáshoz való viszonyában, vagyis a kínai nemzetgazdaság ágazati szerkezetében. Míg 2000-ben a GDP előállításából az úgynevezett primer, azaz a kitermelő ágazatok (mezőgazdaság, erdészet, halászat) még csaknem 16 százalékkal részesedtek, ez az arány 2005-re már 13 százalék alá csökkent, noha ebben az ágazatban a foglalkoztatottak mintegy fele, azaz 380 millió ember dolgozik még ma is. Ennél is nagyobb mértékben csökkent ugyanezen idő alatt a szekunder, vagyis a feldolgozó ágazatok (ipar, építőipar) részesedési aránya, 51 százalékról 46 százalékra. Eme ágazatokban, 2005-ben - a mintegy 760 millió főt kitevő összes foglalkoztatottból - körülbelül 160 millió, azaz a foglalkoztatottak 21 százaléka talált munkát, 125 millió az iparban és 35 millió az építőiparban. Ezzel szemben a tercier, azaz a szolgáltató ágazatok (szállítás, hírközlés, kereskedelem, vendéglátás stb.) részesedése 33 százalékról csaknem 41 százalékra emelkedett, és 2005-ben a foglalkoztatottak mintegy 29 százaléka, körülbelül 220 millió fő már a szolgáltatási szektorban dolgozott. Ha a megadott százalékos mutatók alapján az e fő ágazatokban, 2005-ben előállított GDP-értékeket egy-egy foglalkoztatottra vetítjük, a kitermelő ágazatokra 5 974, a feldolgozó ágazatokra 53 875, a szolgáltató ágazatokra pedig 33 364 jüan átlagos évi termelési értéket kapunk, ami élesen rávilágít a kitermelő ágazatok, ezeken belül is mindenekelőtt a mezőgazdaság nagyfokú elmaradottságára, illetve a falusi népesség munkaerejének rendkívül alacsony hatékonysággal történő kihasználására. A feldolgozó ágazatokban foglalkoztatott munkaerő átlagos termelékenysége ugyanis 9-szer, de még a szolgáltató ágazatokban foglalkoztatott munkaerőé is 5,6-szor nagyobb a kitermelő ágazatokban foglalkoztatottakénál. Ezen a helyzeten alapvetően csak az változtathat, ha a vidéki munkaerő legalább felének sikerülni fog - lakóhelye vagy legalább is lakókörzete megváltoztatása nélkül - mezőgazdaságon kívüli elfoglaltságot és munkahelyet találnia. Jelenleg inkább az a jellemző, hogy az agrár-túlnépesedéssel küzdő belső országrészekből és a mezőgazdasági jellegű tartományokból évente 120-140 millió paraszt kerekedik fel, hogy a tengerparti nagyvárosokban és a nagyobb infrastrukturális jellegű építkezéseken (autópálya- és vasútépítés, kikötő- és vízierőmű-építés stb.) keressen rövidebb vagy hosszabb időre munkát, az ottaninál lényegesen alacsonyabb munkabérért és sokkal rosszabb munka- és lakásfeltételek mellett. Az elmúlt évek hatalmas ütemű gazdasági fejlődése és egyes területek gyors modernizálódása ellenére Kína nemzetgazdasága alapjában véve továbbra is duális szerkezetű gazdaság. Az egyre bővülő és hatékonyan működő modern gazdasági szektor mellett, az ország jelentős részén, továbbra is fennmaradt és széleskörűen fejlődik az alapvetően kisipari módszerekkel, tetemes anyagi és munkaerő-ráfordítással, s éppen ezért alacsony 50 Külügyi Szemle
