Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna A jelenlegi kínai társadalmi rendszer jellege és lényege Már az előző, történelmi fejtegetéseimből kiderült, hogy a magam részéről a korábban „létező" vagy „reális szocializmus" országainak nevezett államok társadalmi-gazdasági és politikai-ideológiai berendezkedését már csaknem három évtized óta nem tekintem a marxi formációelmélet tudományos kritériumai szerint szocialista, azaz a kapitalizmust történelmileg meghaladó, posztkapitalista társadalmi-gazdasági képződménynek. Ezt az 1977 és 1981 között írt, és végül 1982 nyarán megvédett akadémiai doktori értekezésemben részletesen megindokoltam és bebizonyítottam.29 Ennek a védésnek az alapján - a politikatudomány önálló tudományágként való elismerésének elhúzódása miatt - 1982 őszén, Magyarországon elsőként szereztem meg a politikatudomány doktora tudományos fokozatot. Az értekezés könyv formájában való publikálására azonban - a „testvérpártok" érzékenységére való hivatkozással - akkor nem kerülhetett sor, sőt egyes fejezeteinek a leközlésére később is csak a viszonylag kevéssé ismert Világosság című folyóirat és a Magyar Béketanács és a Világ Béketanácsa által angol nyelven közösen megjelentetett Development and Peace című, negyedévenként megjelenő szemle vállalkozott.30 Az idő tájt a tévesen proletárforradalmakká minősített, de valójában csak radikális népi forradalmaknak nevezhető forradalmak győzelme nyomán végrehajtott államosítások és kollektivizálás, azaz az úgynevezett szocialista átalakítások után kialakult társadalmigazdasági képződményt és fejlődési szakaszt preszocializmus és preszocialista kifejezésekkel jellemeztem, nem rejtve véka alá azt a meggyőződésemet, hogy ez a képződmény valójában a prekapitalizmus és a prekapitalista társadalmi-gazdasági alap és felépítmény egyik válfaját képezi. Szocializmusról ezeknek az országoknak az esetében legfeljebb csak olyan értelemben lehetett és lehet beszélni, hogy - amint azt egy 1989 tavaszán írt tanulmányomban részletesen kifejtettem - a szocializmus és szocialista szavaknak több jelentésük is van, s ezek közül csak egy a tudományos, azaz a posztkapitalista formáció, a Marx által kommunizmusnak nevezett társadalmi forma első vagy alsó szakasza.31 A szocializmus - e szó jelentésének történelmi fejlődését nézve - először is egy eszmerendszer és értékrend, amely a társadalmi egyenlőség és igazságosság eszméjének gyakorlati megvalósíthatóságába, egy osztályok nélküli, kizsákmányolástól mentes és állam nélküli, önigazgató társadalom felépíthetőségébe vetett hitre épül. Tehát egyelőre- és feltehetően még egy jó ideig - csak hitre és nem bizonyosságra, mert egy ilyen társadalom felépíthetőségéről eddig gyakorlatilag még nem győződhetett meg senki. Ezért állt- és áll továbbra is - ez az eszmerendszer oly közel az utópista filozófiai nézetekhez. A szocializmus másodszor egy mozgalom, amely a szocialista eszméknek és értékeknek a társadalmi gyakorlatba való átültetésére irányul. Ez a mozgalom a szocialista eszmék terjesztésével indult, később - ezen eszmék terjedésének függvényében - politikai pártokká, majd nemzetközi mozgalommá szerveződött. Ezek a politikai pártok egyes országokban hatalomgyakorlási helyzetbe jutva kísérletet tettek a szocializmus eszmé44 Külügyi Szemle