Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szűcs Anita: Az "exception francaise" és a francia nagyhatalmiság
Szűcs Anita A társadalom integrációjának egyik hagyományos területe a nemzeti identitás. A francia politikai nemzet, az „état nation" modellértékű, olyan „exception", amely a francia logika szerint univerzális értéket adott a világ számára. A nemzet oszthatatlansága, egysége teremti meg azt az egységes Franciaországot, amely a nemzetközi porondon Richelieu-től Chiracig Európa, a világ alakítására törekszik. A modern nemzetfogalom a francia forradalom terméke ugyan, de az „egy és oszthatatlan" nemzet megteremtését az abszolutista állam tűzi zászlajára. A nemzetfogalom integráló szerepe megkérdőjelezhetetlen, ám kezdetektől fogva megosztott. Ez a megosztottság erősödik fel a hidegháború után és vezet a ma tapasztalható erőteljes identitás válsághoz. Hogyan alakul ki a nemzeti identitás integratív jellege? A nemzetfogalom kettőssége egyrészt a bonapartista és a jakobinus hagyományban gyökerezik, amelyet a mai napig tetten érhetünk a politikai paletta szélein álló erők nemzetfogalmában. Másrészt történeti kialakulásának gyökerei a társadalmi integráció mikéntjéhez kötődnek. 1870-ben, a III. Köztársaság megalakulásával nyílt az első valódi lehetőség arra, hogy a franciák a nagy francia forradalom társadalmi programját megvalósítsák. A győztes republikánus politikai elit beemeli és megszilárdítja az „egy és oszthatatlan" politikai nemzet koncepcióját a szent és sérthetetlen republikánus értékek közé. A republikanizmus nemzetfogalmát a 19. század nagy republikánus történésze, Ernest Renan alapműve (Renan 1995, 71-187. o.) foglalja leginkább össze. Renan kifejti: a nemzet összetartó ereje az a politikai akarat, amely az együtt élni akarásra („vouloir vivre ensemble") irányul. Az összetartozásra irányuló kollektív politikai akarat („volonté générale") nemzeti mítosszá lényegül. Az állampolgároknak, a nemzet tagjainak döntését a dicsőséges, heroikus múlt („gloire"), a közös emléktár ösztönzi. A közös emléktár, a mítosz kialakításának lényeges elemévé válik a feledés. Renan szerint a múlt dicstelen eseményeit (Vichy, gyarmatosítás, hogy a ma legtöbbet érintett témákat kiemeljem) egyfajta kollektív amnéziában el kell felejteni. A kollektív politikai akaratot minden nap meg kell erősíteni: a nemzet mindennapos népszavazás - mondja Renan. A republikánus nemzetfogalmat az 1880-as évek új nacionalizmusa hívja ki. Maga a koncepció nem új, hanem a monarchia nemzeteszméjéhez nyúl vissza. A politikai nemzet helyett előtérbe tolja a vérségi, szülőföld szerinti identitást. Az állam szuverenitását a népakarat helyett az Istentől rendelt király („le roi trés chrétien") testesíti meg. Az új nacionalizmusnak is nevezett jelenség nem egyedi. Európában ebben az időben a liberális elemek fokozatosan kikerülnek a nacionalizmus fogalmából, új, kirekesztő elemeknek adva helyet. Franciaországban az új típusú nacionalizmus két ellenségképre épül. Egyrészt Elzász-Lotaringia elcsatolásával a reváns szelleme épül be a nemzeteszmébe, másrészt a belső ellenségkép, az antiszemitizmus elemei jelennek meg. Az új nacionalizmus a köztársasággal szembe helyezkedő monarchista politikai elit (Gobinot gróf, Barrés, Drumont, Dérouléde, Maurras) hittétele lesz. A modernitás válságával a republikánus nemzetfogalom az utóbbi harminc évben fokozatosan fellazult, de ez a folyamat a kilencvenes években erősen felgyorsult. A nem94 Külügyi Szemle
