Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szűcs Anita: Az "exception francaise" és a francia nagyhatalmiság
Szűcs Anita fel. A francia értékeken alapuló modernitás válsága a francia identitás alapjait támadja meg, felerősítve ezzel a nemzetközi rendszer változásával járó átalakulás nehézségeit. A francia nagyhatalmiság változását, a hosszúra nyúlt francia útkeresést a világ- politikai porondon ennek fényében kell értékelnünk. A válságjelenségek, területek nagyon határozottan az „exception", a francia kivételességtudat erodálódásával járnak együtt. Azért, hogy értelmezni tudjuk a megváltozott Franciaország hatalmi helyzetét a megváltozott Európai Unióban és nemzetközi rendszerben, meg kell értenünk a francia kivételesség, az „exception frangaise" jelenségét: annak gyökereit, elemeit és azt a változást, amelyen keresztülmegy, mert ezen keresztül következtethetünk Franciaország új hatalmi stratégiájára. Miért kivételes nemzet? - Mi az „exception frangaise", és milyen történelmi gyökerei vannak? A különlegesség tudat gyökerei a francia fejlődés sajátságaiban erednek. A francia logikát követve az látjuk, hogy a nagy francia forradalom olyan alapértékeket hoz létre, amelyeken a nyugati civilizáció új nagy projektje, a modernitás alapul. A francia felfogás szerint a „szabadság, egyenlőség, testvériség" alapértékein nyugvó, illetve a fejlődés és a jólét által meghatározott társadalom megvalósítása alapvetően francia gyökerű projekt, tehát a francia alapértékek és alapeszmék univerzális értékekké váltak. Franciaország olyan hatalom, amely programot adott a nyugati világ fejlődésének, tehát méltán igényt tarthat annak vezetésére. A francia gyökerű programot megvalósító Európának viszont Franciaország nem tudott az élére állni. Hegemón törekvéseit egyetlen egyszer, akkor is rövid időre, Napóleon alatt 1805 és 1812 között tudta megvalósítani. Európa a napóleoni érát követő nemzetközi rendszerei az európai fejlődés sajátságainak megfelelően nem tették lehetővé egyetlen állam számára sem, hogy dominálja az európai hatalmi viszonyokat. Francia- ország nem tudta saját programjából származó hatalmi igényeit kielégíteni, így állandó feszültség jött létre a francia és az európai hatalmi viszonyok között. A mai napig Európa megosztottsága nyújtott garanciát arra, hogy a francia logika alapján az alapvetően francia, univerzális értékek által kijelölt „kivételes" helyét Franciaország a nemzetközi és/vagy európai rendszerben elfoglalhassa. A megosztottság megszűnésével, a hideg- háborús nemzetközi rendszer végével Franciaország már nem tudja Európát ellenőrzése alatt tartani, az ellenőrzés politikai költségei megemelkednek. Az európai integráció jellege főként a 2004-es bővüléssel megváltozott, már nem szolgálja hagyományos értelemben Franciaország érdekeit. A hidegháború végével, a megváltozott nemzetközi körülmények között Franciaország továbbra is megpróbálja megtartani különlegességét. 90 Külügyi Szemle
