Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Paragi Beáta állapodások elfogadását, Izrael (kifejezett) elismerését, illetve az erőszakos (terrorista) eszközök alkalmazásától való tartózkodást. A Hamász hivatalos, e feltételeket elutasító álláspontja elvileg-filozófiailag is különösen nehéz helyzetbe hozta ez EU-t. Egyrészt az iszlamista szervezet terrorszervezetként való nyilvántartása miatt nem lehet a korábbi gyakorlatot - a fejlesztési segélyekkel való támogatást - folytatni (Solana 2006). Másrészt a Hamász érvelése - leegyszerűsítve: a nyugati államok ne kössék feltételekhez támogatásukat, különösen nem egy általuk demokratikusnak minősített választásokon legitimált kormánnyal szemben - megfelel az EU által hangoztatott egyik legfontosabb támogatási-segélyezési elvnek (ownership)5' is. Tény ugyanakkor, hogy ez esetben inkább a külső támogatás politikai feltételeiről és érdekérvényesítési eszközként való alkalmazásáról van szó, nem pedig a tényleges felhasználás mikéntjéről.58 2006-ig az EU/EB hivatalos támogatásának mintegy 45 százaléka igényelt közvetlen jogi vagy pénzügyi kapcsolatot a Palesztin Hatósággal (a többi a civil szférán keresztül folyt); 2006 áprilisában 34 folyamatban lévő projektje (szerződése) volt az valamely palesztin kormányzati szervvel. A politikai okok miatt kieső nyugati (európai, amerikai) segélyek miatt keletkezett nehézségek enyhítésére, az EU nyomására és a Kvartett ösztönzésére hozták létre azt az ideiglenes mechanizmust (Temporary Interim Mechanism, TIM), amely a palesztin társadalomnak biztosít vészhelyzetben történő támogatást (kezdetként az EU/EC közösségi forrásokból 105 millió dollárral járult hozzá). E forrás kilencven százaléka szociális célokra (egészségügyi ellátásra, az üzemanyag-problémák enyhítésére, az egészségügyi dolgozók fizetésének biztosítására) szolgál, csupán tíz százalékát fordítják technikai segítségnyújtása (kapacitásépítésre).59 Az EU eddigi közös szerepvállalását összefoglalva elmondható, hogy jelenléte annak ellenére indokolt, hogy az oslói folyamatban implicit módon célul kitűzött, illetve az 1999-es berlini EiT alkalmával először megfogalmazott álláspontjának előmozdításában (a palesztin állam megteremtésében) effektiv szerepet képtelen játszani. Alpher (1998) szerint az EU-ra mint nemzetközi szereplőre egyrészt azért van szükség, mert a konfliktusban közvetlenül érintett felek maguktól képtelenek a köztük lévő szakadékok áthidalására, másrészt mert ezek a szakadékok annyira nem nagyok, hogy a hatékony rendezés reményét megkérdőjelezzék. Ráadásul az olyan alternatív harmadik közvetítő fél, mint az Egyesült Államok nem is lehet sikeres, hiszen egyértelműen nem érdekelt a két fél közötti érdekellentétek közös nevezőre hozásában. Bár az idézett vélemény óta eltelt szűk évtizedben - különösen az utóbbi hónapokban - a körülmények sokat változtak, a felek közelebb semmiképpen nem kerültek a konfliktus tartós rendezéséhez. Lényegében ez a megfontolás - a „végleges megoldás" szükségességébe és tárgyalásos realizálásába vetett hit - az európai hozzáállás, illetve a rövid távon sikeres és hatékony (látványos) szerepvállalás egyik legvalószínűbb korlátja. 70 Külügyi Szemle
