Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Paragi Beáta érdekei fűződnek a saját hatáskör, a szuverenitás egy részéről való lemondáshoz. Ez témánként és tagállamonként változik, de általánosságban mindenképpen elmondható, hogy a hagyományos (hatalmi-)politikai, diplomáciai, kulturális, sőt gazdasági kötelékek egységes európaivá fonása a Közel-Kelet, illetve a közös külpolitikai álláspont vonatkozásában sem egyforma. Az EU és Izrael, a tagállamok többsége és Izrael között hosszú múltra tekintenek vissza az aktív gazdasági kapcsolatok, és ezek a fegyverekkel, alkatrészekkel való kereskedéstől, a K+F együttműködésen22 keresztül a gyémántkereskedelemig terjednek.23 Némileg ellensúlyozza ezt, hogy az EU a Palesztin Hatóság legnagyobb donora - különösen 2000 óta jelentős az általa vállalt és teljesített kötelezettségek nagysága - ami gazdasági értelemben (ha nem is nagyságrendjében és minőségében, de „létezésénél" fogva) kiegyenlíti a két fél irányába fennálló hivatalos és magánérdekeket. Az oslói folyamat egy időben bontakozott ki a közös európai kül- és biztonságpolitikával. 1993-ban első alkalommal deklarálta az abban a félévben Brüsszelben összehívott rendkívüli Európai Tanács (1993. október 29.), hogy - az addigi politikai együttműködést, azt EPC-t felváltó - közös kül- és biztonságpolitika (CFSP) keretein belül megjelölt öt területből az egyik „közös" terep lehetne az akkor csírázó közel-keleti (oslói) békefolyamat. A kezdeményezésnek a gyakorlatba ültetése nem utolsósorban azért ütközött hatalmas nehézségekbe, mert a béketárgyalások (és az egyezmények végrehajtásának) politikai-biztonsági vonatkozásaiból az Európai Unió kimaradt. (Holland 1997,129. o.). Az EU szercpe(i) az oslói folyamat által megteremtett elvi és gyakorlati keretek közöH (1991/1993 - 2000/2005) Az 1990-es évek elején végül Norvégia az az állam, amelyik (nem EU-tagként) sikerrel járt: ha nem is a konfliktus tartós megoldásában, de legalább Izrael és a PFSZ közös tárgyalóasztalhoz ültetésében.24 A közvetítők25 privát és szakmai kapcsolatainak, hitelének - a nyilvánosság kizárásának, és a tárgyalások kezdeti, nem hivatalos mivoltának - köszönhetően 1993 augusztusában meglepetésként éri az érintett államok és a világ közvéleményének egészét is a megállapodás közelsége. Nem kis meglepetést váltott ki a PFSZ Izrael által történő elismerése, mivel ezt Izrael évtizedek óta következetesen elutasította26. Az oslói folyamat kibontakozása az 1990-es évek nagy meglepetése volt. Az 1980-as évek végén, a Szovjetunió, illetve a kommunista tömb összeomlása, a német egység kérdése, Kuvait iraki lerohanása, illetve az öbölháború hozzájárult ahhoz, hogy a világ közvéleményének figyelme megoszlott a sok esemény között. A Madridban 1991- ben - az Egyesült Államok és a Szovjetunió szponzorálásával - megrendezett Közel- Kelet-konferencia27 látszólag nem járt különösebb eredménnyel; a palesztin „delegáció" (Izrael kérésére és kezdetben) csak a jordániai delegáció tagjaként vehetett részt, sőt, nem is a PFSZ, hanem a magánszemélyek részvételével. Madrid után a tárgyalások három szálon indultak meg, de annak ellenére, hogy első fordulót egy európai fővárosban ren56 Külügyi Szemle
