Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Szolcsányi Bálint főigazgatóságát olvasztanák össze a bizottság RELEX-főigazgatóságával. Ezen megoldás legfőbb hátrányaként rója fel Rayner, hogy a kereskedelemért, a bővítésért és a segélyezésért felelős főigazgatóságok kívül maradnának az EKSZ-en, miáltal a külügyminiszter jelentős kihívásokkal találkozna, miközben koordinálni szeretné az EU fellépését. Ezen minimalista megközelítés kapcsán számomra a legkomolyabb kérdés azonban az, hogy egy ilyen - a jelenlegi helyzethez képest igen jelentős, ám a kitűzött célhoz (nevezetesen az EU külső fellépésének koherensebbé tételéhez) viszonyítva mégiscsak visszafogott- szervezeti átalakítással létrehozott EKSZ képes lenne-e ellátni a számára kijelölt feladatot. A magam részéről úgy gondolom, hogy nem. Ha a bővítés (a kérdéskör sajátosságaiból kifolyólag) nem szerepel az EKSZ hatáskörei között, az még nem feltétlenül lehetetleníti el az EU hatékony külpolitikai fellépését. A segélyezés és a kereskedelempolitika kapcsán azonban mindenképp szükségét érzem, hogy a rendszer rendelkezzen olyan elemekkel, melyek biztosítják az összhangot e két politikaterület, illetve az EKSZ hatáskörébe tartozó egyéb területek között. Nyilvánvaló, hogy egy minimalista EKSZ is kiterjedt konzultációt folytatna a kereskedelempolitikai főigazgatósággal, az azonban korántsem nyilvánvaló, hogy mindennek eredményeképpen valóban hatékony és összehangolt uniós fellépésre számíthatunk, amennyiben formális biztosítékok hiányában a két fél együttműködése mégiscsak a politikai akarat függvénye lesz. Rayner elképzeléseinél valamelyest kiérleltebbnek tűnik Crowe (2005, 7. o.) elképzelése, melynek lényege, hogy a bizottság részéről elsősorban nem teljes főigazgatóságokat foglalna magába az EKSZ, hanem az egyes főigazgatóságokon működő „területi főosztályokat" (geographical desks), jelesül a DG RELEX teljes egészét, a bővítési DG Törökországgal, Romániával, Bulgáriával és Nyugat-Balkánnal kapcsolatos főosztályait, és a segélyezési DG Afrika főosztályát. Ettől függetlenül a kereskedelempolitikának, a bővítésnek és a segélyezéspolitikának továbbra is önálló portfoliója lenne a kollégiumon belül (illetve DG-je a bizottsági struktúrában). Crowe elképzelése szerint mindehhez a biztosok közötti egyenlőség elvének rugalmas kezelésére is szükség van, amennyiben a vonatkozó biztosok el kell, hogy fogadják a bizottság alelnökének koordináló szerepét. Központi kérdés az EKSZ kapcsán, hogy ellásson-e konzuli funkciókat, illetve hogy ezzel összefüggésben milyen szerepet játsszék a vízumpolitikában. A konzuli kérdésekkel kapcsolatban azt tudjuk elmondani, hogy e funkció EKSZ általi ellátása nem csak és kizárólag a tagállamok, illetve a bizottság akaratától függ: a fogadó országnak is bele kell egyeznie abba, hogy az uniós képviseletek e funkcióval rendelkezzenek. Tekintettel arra, hogy egy konzulátushoz tartozó feladatok igen fontosak a tagállamok számára, kérdés, hogy sikerül-e előrelépése elérni e területen. Rayner (2005; 26-27. o.) elemzésében arra mutat rá, hogy az EKSZ- nek felesleges többletterhet jelentene, amennyiben vízumügyekkel is foglalkoznia kellene, és a „visa-hopping"39 elkerülése érdekében elegendőnek tartja a tagállami követségek közötti együttműködést. Ezzel szemben úgy vélem, hogy a vízumokkal kapcsolatos ügyintézés uniós képviseletekhez delegálása mindenképp indokoltnak mondható, amennyiben mind 38 Külügyi Szemle
