Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban delkező Európai Tanács elnöke közti ellentmondásoknak. A koherens külső szerepvállalást annyiban érinti egy esetleges 2,5 éves EiT-elnöki pozíció életre hívása, amennyiben az alkotmány 1-22 cikkének 2. bekezdése az elnök feladatául többek között azt szabta, hogy „(...) a saját szintjén és e minőségében, valamint az unió külügyminisztere hatáskörének sérelme nélkül - ellátja az unió külső képviseletét a közös kill- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben" Ugyanakkor mivel a III—296. cikk 2. bekezdése meglehetősen egyértelműen és ellentmondást nem tűrően fogalmaz (amennyiben akként rendelkezik, hogy „A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ügyekben az uniót az unió külügyminisztere képviseli") - számomra legalábbis - nem egyértelmű, hogyan is tudná ellátni az EiT elnöke feladatát a külügyminiszter hatáskörének sérelme nélkül. Figyelembe véve, hogy az EiT üléseire nem kerül sor túlzott gyakorisággal, nyilvánvaló, hogy az EiT elnöke idejének jelentős részét épp ezen feladata ellátásával fogja tölteni. Számomra mindenesetre kérdéses az egész funkció értelme: nyilvánvaló, hogy az EiT-elnök találkozóinak előkészítésében is oroszlánrészt fog vállalni a külügyminiszter alá tartozó, később részletezendő EKSZ (ide értve az uniós nagykövetségeket is) - feltételezvén természetesen, hogy az EU el kívánja kerülni a felesleges szervezeti duplikációkat és az EiT-elnök is támaszkodni fog a kialakított struktúrákra. És ameny- nyiben az EU valóban komolyan gondolja, hogy koherensebbé kívánja tenni külpolitikai fellépését, az EiT-elnök nem fog jelentősen eltérni az EKSZ által kidolgozott álláspont-javaslattól. Még azt is elfogadom, hogy az „a saját szintjén" kitétel miatt van szükség az alkotmányos szerződés idézett cikkére: egy államfővel találkozzék az adott entitás „államfője", jelesül az EiT elnöke. Csakhogy ezért nem feltétlenül van szükség ezen a szinten egy 2,5 éves mandátum kialakítására. A félévente változó elnökségi rendszer valóban nem feltétlenül biztosíték a folyamatosságra. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy ha az előkészítő szinten sikerül állandóságot teremteni - és nem félévente más-más tagállam diplomatáira hárul e feladat-, ez elegendő koherenciát és folyamatosságot biztosíthat az EiT szintjén is a külső fellépéshez. Ráadásul a külügyminiszter részben ugyebár a tagállamoknak, pontosabban megfogalmazva az EiT-nek tartozik majd felelősséggel, miáltal az EiT elnöke bizonyos szempontból a külügyminiszter fölérendelje. Ez értelemszerűen ronthatja valamelyest a külügyminiszter EiT-elnökkel szembeni tárgyalási pozícióját. Az utolsó gondolat, melyet ebben a témában felvetnék a következő: az EiT elnöke és a Mr. CFSP között a nizzai keretek között is fennállt egyfajta megbízó-ügynök viszony, illetve ezzel összefüggésben bizonyos szintű információs aszimmetria. Az alkotmány ezt a problémát tovább bonyolítja, amennyiben a „megbízó" pozícióját jogilag és politikailag megerősíti azáltal, hogy a korábbihoz képest ötször olyan hosszú ideig fog tartani mandátuma, de az információs aszimmetriát nem csökkenti, sőt: a korábbi Mr. CFSP alá az EKSZ felállásával már nemcsak a titkárságon belül kialakított Policy Unit fog tartozni, hanem a bizottság egyes eszközei és az uniós követségek is. 2006. ősz-tél 35
