Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Szolcsányi Bálint szereplő jelenjék meg, akik kellő ismeretekkel, szaktudással rendelkeznek az egyes kérdések rendezésére. A fent leírtakkal azt kívántam érzékeltetni, hogy egy roppant összetett kérdéskörrel van dolgunk és a vitathatatlanul szükséges intézményi átalakításokon kívül a hatékonyság fokozásához elengedhetetlen a politikai akarat megléte is nemcsak a tagállamok, de sok esetben a közösségi intézmények részéről is. A külügyminiszter és a külszolgálat Mindezen bevezető rész után érdemes rátérjünk tulajdonképpeni témánkra, azaz azon kérdés vizsgálatára, hogyan is próbál az EU napjainkban nagyobb összhangot teremteni a külső szerepvállalásával összefüggő területeken, miként igyekszik fokozni a koordinációt a különböző pillérek alá tartozó politikaterületek között. E téren először is érdemes megvizsgálni az alkotmány legfontosabb25 rendelkezéseit, majd rátérni arra a kérdésre, ezen rendelkezések közül mi az, ami szerződésmódosítás nélkül is keresztülvihető. A 2004-ben aláírt alkotmánynak a KKBP-vel kapcsolatos egyik legfontosabb újítása az európai külügyminiszteri poszt, illetve az őt segítő EKSZ életre hívása, melynek hátterében az a célkitűzés áll, hogy nagyobb összhangot teremtsenek az unió azon politikái között, melyek valamilyen külpolitikai vetülettel bírnak. Ráadásul e kiterjedtebb koordináció nemcsak az egyes politikaterületek között érvényesülne a szerződés aláíróinak szándéka szerint, hanem az EU két központi intézménye, nevezetesen az Európai Bizottság és az Európai Tanács között is. Nyilvánvaló, hogy a külpolitikai eszköztár hatékonyabb felhasználása, koherensebb alkalmazása érdekében egy ponton túl nem elegendő a tanácsban és a bizottságban meglévő politikai akaratra hagyatkozni, és ezen intézmények attitűdváltozásától, együttműködési hajlandóságuk növekedésétől várni az előrelépést, még ha a Mr. CFSP-ként működő Solana, illetve a bizottság külkapcsolatokért felelős biztosa (a Prodi-bizottságban Patten, jelenleg Ferrero-Waldner) közt jó munkakapcsolat alakult is ki. Közép-, illetve hosszú távon szükség van az intézményi felállás valamint a döntéshozatali mechanizmusok átalakításra is a hatékonyság fokozásának érdekében. Nos, az alkotmány épp erre vállalkozott, és igencsak sajátos, innovatív megközelítéssel az integráció történetében először a külügyminiszter személyén keresztül közvetlenül összekapcsolta e két intézményt. A külügyminiszter ugyanis egy olyan vezető politikus, aki egy személyben egyesíti a tanács főtitkári posztját is betöltő Mr. CFSP és a külkapcsolatokért felelős biztos feladatkörét, funkcióit. Egyszerre tagja a tanácsnak és a bizottságnak, ráadásul mindkét intézményben igen előkelő helyet foglal el: a tanácsban26 ő látja el az elnöki teendőket, a bizottság munkájában pedig alelnökként vesz részt. E két funkció27 kombinálása komoly előrelépés lehet az integráció külső fellépésének koherensebbé tétele irányába, ám 30 Külügyi Szemle
