Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban egy-egy külső esemény. Ebből a szempontból az EU bővítése nem teremtett kedvező feltételeket a KKBP fejlesztéséhez és e heterogenitás a további bővítésekkel csak fokozódni fog.14 Azokban az esetekben ugyanis, mikor a tagállami érdekek közt jelentős eltérések mutatkoznak,15 előkerül az államérdek és „felülírja" az integrációs elkötelezettségeket, az egyes országok elsősorban saját érdekeik mentén tettek külpolitikai lépéseket, kilépvén az integrációs keretek közül. És ez akkor is így van, ha hosszú távon minden tagállamnak az az érdeke, hogy az integráció, melynek részese, erős legyen és világ- politikai kérdésekben is hatékony érdekérvényesítésre legyen képes. Csakhogy az első probléma éppen itt jelentkezik: egyelőre ugyanis (már ami a külpolitikát illeti) nem létezik „európai érdek", melyet érvényesíteni lehetne. Az EU megítélésem szerint jelenleg azért nem tekinthető a nemzetközi politikai viszonyok terén globális szereplőnek, mert nagy horderejű kérdésekben, és különösen akkor, mikor a tagállamoknak választaniuk kell az USA/NATO és európai partnereik között, nem rendelkezik kiforrott, egységes állásponttal.16 Egy koherensebb fellépés akadályai Azt látjuk tehát, hogy egyelőre a tagállamok eltérő érdekei, illetve a számukra rendelkezésre álló viszonylag nagy mozgástér következtében az EU nem képes egységes szereplőként megjelenni a világpolitika színpadán. Adja magát a felvetés: ez esetben a külpolitikai együttműködést is közösségi keretek közé kell ágyazni, hisz az a kereskedelempolitika terén hatékonyan működik. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. A közösségi kompetencia kiterjesztése számos akadályba ütközik és egy sor kihívást hatékonyan kell kezelni annak érdekében, hogy e téren is mélyülhessen az integráció. Elsőként és legfőképpen a tagállami akarat hiánya akadályozza e téren a jelentős mértékű előrelépést. Az integráció tagállamai bár elismerik, hogy szükség volna az integráció mélyítésére, vonakodnak szuverenitásuk további részeit is közösségiesíteni és nagyobb beleszólást engedni az integráció szupranacionális intézményeinek e kérdések rendezésébe. Ez olyan szempontból érthető, hogy önként, nyilvánvaló kényszer hatása nélkül egyetlen szereplő sem kívánja saját mozgásterét szűkíteni. E politikaterület közösségiesítése ellen hat továbbá a tagállami külpolitikák közötti összhang hiánya is. Értelemszerűen csak akkor kerülhet sor arra, hogy a tagállamok beleegyezzenek külpolitikai ügyeik közös vitelébe, ha meg lehetnek győződve arról, hogy ezen ügyek intézésére többé-kevésbé érdekeiknek megfelelően kerül majd sor, illetve ha biztosítottnak látják érdekeik képviseletét a döntéshozatali mechanizmusokban. Ám míg a tagállami érdekek közt jelenős eltérések mutatkoznak, erre értelemszerűen kevés az esély.17 2006. ősz-tél 27
