Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna majd ez után a 12 500 km-es Hosszú Menetelés. Ez utóbbi következtében a kommunisták Észak-Kínában, Senhszi, Kanszu és Ninghszia tartományok határvidékén egy olyan szilárd forradalmi bázist tudtak létrehozni, amely később, 1937 nyarától a japán agresszo- rokkal vívott Ellenállási Háború egyik irányító központjává vált. A Hosszú Menetelés alatt, 1935 januárjában került a KKP élére - a korábban a Sztálin vezette Komintern által kijelölt főtitkárok helyett és ellenében - az a Mao Ce-tung, aki a 20. századi Kína legmeghatározóbb alakja, egyben egyik legellentmondásosabb történelmi személyisége is lett. A dél-kínai Hunan tartományban jómódú paraszti családban született Mao Ce-tung (Mao Zedong) 1919-1920 táján - azaz 26-27 éves korában ismerkedett meg a 19. és 20. század forradalmi eszméivel, közöttük a marxizmussal is. Ezt az ismerkedést csak a kínai nyelvre lefordított írásművek segítségével tehette, mert Mao egyetlen idegen nyelvet sem sajátított el, sem addig, sem pedig később. Ennek ellenére 1921-ben egyike volt a KKP-t megalapító fiatal kommunista értelmiségieknek. A KKP alapító összejövetelén a hunani marxista csoportot képviselte, s ez után is még évekig a szülőföldjén maradt, ahol a földbérek csökkentéséért küzdő parasztmozgalmat szervezte, 1927 őszén pedig az úgynevezett őszi termés felkelést vezette. 1928-ban a szétvert parasztfelkelők egy részével az előző évi nancsangi felkelés leverése után épségben maradt forradalmi katonai egységekhez csatlakozott, amelyek Csu Te (Zhu De), Ho Lung (He Long) és Je Ting (Ye Ting) vezetésével a dél-kínai Csianghszi tartomány nehezen megközelíthető hegyei közé vonultak vissza. Ott tartották meg Zsujcsinben az I. Kínai Tanácskongresszust, amelyen Mao Ce-tungot választották meg a rövid életű dél-kínai tanácskormány elnökévé. Mao Ce-tung - noha a klasszikus kínai műveltségéhez képest a marxista műveltsége meglehetősen hiányos és felületes volt - a konkrét forradalmi helyzetet és a tényleges erőviszonyokat jól ismerte és helyesen értékelte. Ezért 1928 után számos alapvető kérdésben szembekerült a Komintern vezetői által a kínai forradalomra kidolgozott stratégiai irányvonallal és annak a kínai párton belüli képviselőivel. A Komintern vezetői ugyanis abból indultak ki, hogy a forradalom vezetésére hivatott proletariátus Kínában a nagyvárosok ipari körzeteiben és lakónegyedeiben található, és ezért a forradalmi tevékenység súlypontját - a KMT árulása és Csang Kaj-sek megtorlásai ellenére - továbbra is ezekre a nagyvárosokra kell helyezni, és ott kell - szívós földalatti munkával - sztrájkokat szervezni és újabb fegyveres felkeléseket kirobbantani. Mao Ce-tung azonban ezt a stratégiát eleve elhibázottnak tartotta, mert szerinte Kínában nem proletárforradalmat, hanem agrárforradalmat kell szervezni, amelynek a fő ereje és meghatározó tényezője nem a csekély létszámú kínai munkásosztály, hanem a szegényparasztság. A kínai falusi társadalomnak ez a legszélesebb rétege részben a földesúri házaknál és birtokokon dolgozó zsellérekből, részben a föld nélküli bérlőparasztokból, részben pedig a saját földdel alig rendelkező szegényparasztokból állt. Mao felfogása szerint ugyanis Kínában ez a társadalmi réteg az igazi „proletariátus", amely a kínai emberek előtt még nyilvánvalóbb, ha figyelembe vesszük, hogy ennek 28 Külügyi Szemle
