Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok Döntő fordulatot az ügyben azután az amerikai invázió hozott. A Reuters jelentései szerint 2003 áprilisában amerikai légicsapásokra és iráni tisztogató hadműveletekre került sor az MEK ellenében, aminek eredményeként az MEK április 15-én kész volt feltétel nélkül tűzszüneti megállapodást kötni az amerikaiakkal,35 akik cserébe megengedték nekik, hogy az iráni beszivárgók elleni védekezésképp némi könnyűfegyverzetet megtartsanak maguknak. A Pentagon Irán ellenében maga is potenciális szövetségesként kezdte értékelni az MEK fegyvereseit, noha az MEK-et az Egyesült Államok kongresszusa 1997-ben - igaz, jelentős tiltakozás mellett - felvette a külföldi terrorista szervezetek listájára, illetve annak dacára, hogy az MEK-táborok korábban az amerikai hírszerző szolgálatok gyanakvását is kiváltották, mivel a kilencvenes években az UNSCOM-nak a tömegpusztító fegyverek után kutató fegyverzetellenőreit az MEK nem engedte be ezek területére.36 Az amerikai külügyminisztérium a Pentagon tervei ellen hevesen tiltakozott, és elérte, hogy az amerikai hadsereg május 9-én körbevegye az MEK táborait és lefegyverezze a szervezet tagjait. Az MEK ellenállás nélkül eleget tett a követeléseknek, és emberei az Ásráf-táborban lettek összegyűjtve, ahol egyébként több alkalommal is bankettet adtak az őket őrző amerikai katonák megvendégelésére. Ezek után nem meglepő, hogy egy amerikai katona egy újságíró kérdésére, hogy az MEK-t védeni vagy őrizni vannak-e Ásráfban, azt válaszolta, „tulajdonképpen nehéz megmondani".37 Egy másik alkalommal egy őrmester fordított vissza egy Ásráfba bejutni kívánó újságírót azzal, hogy „a probléma az, hogy terroristának vannak bélyegezve, úgyhogy hiába tudjuk mindketten, hogy nem azok. [...] Én is szívesen csinálnék riportot arról, hogy menynyire nem azok..., de ez nem történhet meg, amíg a zöld jelzés ehhez meg nem érkezik."38 Az MEK leszerelésére a Pentagon hozzáállásának ambivalenciája ellenére, úgy tűnik, szinte maradéktalanul sor került, egy katona internetes hozzászólása szerint „a tankjaikat elvettük. A fegyvereik 99,9%-át elvettük"39 (egy forrás szerint az MEK-nak a kilencvenes évek végén körülbelül 250 tankja lehetett, és emellett gyalogsági harci járművekkel és némi tüzérséggel is rendelkezett).40 Miközben a Pentagon, illetve az ügyet figyelemmel kísérők egy része, így például Dániel Pipes reálpolitikai megfontolások alapján azt szerette volna, ha az Egyesült Államok legalább HUMINT-feladatokra41 toborzásba kezdett volna az MEK-tagok között, a külügyminisztérium, részben normatív megfontolások alapján, a terrorizmus elleni globális háború kontextusában, ezt elvetette, és tárgyalt az iráni vezetéssel az MEK- tagok esetleges kicseréléséről Iránban fogva tartott al-Kaida tagokra. Irán részéről elhangzott az ígéret, hogy az MEK-tagok döntő többségének amnesztiát adnának, és csak mintegy 65 vezető ellen indítanának eljárást, de őket is mentesítenék a halálbüntetés terhe alól. Az amerikai vezetés az alkuba végül nem ment bele, és döntés született az Ásráfban tartottak számára egyfajta kiadatás ellen védő státus megadásáról, ami után sejthető volt, hogy legtöbbjükre az vár, amit Paul Bremer, az iraki Ideiglenes Koalíciós 2006. tavasz-nyár 151
