Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Csoma Mózes: Dél-Korea: a pártpolitikai konfliktusok és a félsziget megosztottsága
Csorna Mózes egy antikommunista meggyőződésű református pap segítségével kezdte meg a feltárást. A Csoszon Ilbo kétségkívül aktuálpolitikai szándékkal karolta fel a történetet: az ilyen témák ugyanis alkalmasak a kormánypárt békülékeny politikájának lejáratására. A kormányoldal egyetlen igazi médiatámogatója a katonai diktatúrával szembeni ellenállás és a tömeges diáktüntetések szellemi örökösének számító Hangjore Sinmun (Egy Nép Újság). A hatszázezres példányszámú napilap a nyolcvanas évek végén jött létre: a politikai okok miatt elbocsátott újságírók egy teljesen független orgánum kiadását határozták el. A közadakozásból és részvénykibocsátásból megjelenő újság a dél-koreai médiapiac üde színfoltjává vált. A Hangjore Sinmun ugyanis az állandó kommunistázás és északra mutogatás helyett az ország belső problémáival, mindenekelőtt a társadalmi konfliktusok témakörével foglalkozik.15 2002 tavaszától a dél-koreai belpolitikát már az elnökválasztás közelsége határozta meg. A kormányoldalt képviselő Ro Mu Hjon elsősorban a fiatalok, az úgynevezett 386- os generáció támogatására számíthatott. Ez azt jelenti, hogy potenciális szavazói a harmincas éveik elejét tapossák (3), a nyolcvanas években jártak egyetemre (8), és a hatvanas években születtek (6). A konzervatív utódpárt elnökeként induló Li Hö Csang (Lee Hoi- chang) szavazótáborát természetesen az idősebb korosztályok adták. A kampányidőszakban a konzervatív sajtó kiderítette, hogy a kormánypárti jelölt apósa még a koreai háború idején részt vett egy kommunista szervezkedésben. A Csoszon Ilbo publicistái azonnal megírták, hogy egy politikai elítélt veje nem méltó az államfői tisztségre. Ro Mu Hjon a támadásokra reagálva közölte: ha választásra kényszerülne a család és az elnökség között, akkor gondolkodás nélkül a családot választaná. A koreai közvélemény nagyra értékelte az őszinte bejelentést, ami kétségkívül hozzájárult az elnökjelölt győzelméhez. A konzervatív sajtó intrikái azonban Ro Mu Hjon elnök beiktatása után csak fokozódtak, sőt rövidesen egy halálos áldozatot is követeltek. 2003 tavaszán ugyanis a konzervatív sajtó kiderítette, hogy a történelmi jelentőségű csúcstalálkozó megszervezésében oroszlánrészt vállaló Hyundai vállalatcsoport titkos átutalásokkal fokozta az észak-koreai vezetés tárgyalókészségét. A konzervatív sajtó unszolására az ügyészség vizsgálatot kezdeményezett az északi beruházásokat koordináló Hyundai Asan vállalat vezérigazgatója, az egy évvel korábban elhunyt alapító-elnök legkisebb fia ellen, aki a várható megaláztatások elől az öngyilkosságba menekült. Az intrikák következő áldozata egy köztiszteletben álló társadalomtudós lett. 2003 októberében a szöuli ügyészség elrendelte a harminchét évig tartó németországi emigrációból hazatérő Szong Du Jul (Song Doo-yul) professzor előzetes letartóztatását. A professzorról ugyanis kiderült, hogy szoros kapcsolatban állt az észak-koreai pártvezetéssel. Szong Du Jul az elitképzőként számon tartott Szöul Egyetemen végzett, majd a hatvanas évek végén az NSZK-ba utazott. Hamarosan a katonai diktatúra ellen tiltakozó emigráns diákszervezet vezetője lett, de kezdetben nem vált különösebben ismertté. Tulajdonképpen csak a kilencvenes évek elején került a szöuli nemzetbiztonsági szolgá132 Külügyi Szemle