Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Csoma Mózes: Dél-Korea: a pártpolitikai konfliktusok és a félsziget megosztottsága
Csorna Mózes A dél-koreai közélet megosztottsága mögött egy generációs ellentét is húzódik. 1980 májusában a radikalizálódó diáktüntetések miatt a kormányzat rendkívüli állapotot hirdetett. Kim De Dzsung letartóztatásának hírére a Dél-Csolla tartománybeli Kvangdzsuban spontán diákfelkelés robbant ki. Csőn Du Hvan (Chun Doo-hwan) tábornok-elnök a hadsereg bevetésével vetett véget a megmozdulásnak: több száz halott maradt az utcákon. A történtek után állandósultak a diákok meghurcoltatásai. A félsziget délkeleti részén lévő Puszanban az úgynevezett Purim incidensben diákok tucatjait tartóztatták le. A Purim nevű könyvklub tagjai tiltott baloldali könyveket olvastak, így államellenes tevékenység vádjával bíróság elé állították őket. Ro Mu Hjon (Roh Moo- hyun) jelenlegi államfő a diákok védőügyvédjeként vált ismertté.9 Mivel a kvangdzsui események idején az amerikai kormányzat semleges maradt, a diákok hatalmasat csalódtak a demokratikus értékek védelmezőjének tekintett Egyesült Államokban.10 Ráadásul egyre több értelmiségi kezdte úgy gondolni, hogy a nemzeti függetlenség eszményének a félsziget két állama közül az északi felel meg jobban. A szovjet csapatokat ugyanis még a negyvenes évek végén kivonták az országból, a szovjet-kínai konfrontáció fenyegető árnyékában pedig a phenjani vezetés szabad kezet kapott a különutas politika alakításához.11 A dél-koreai kormányzat mozgásterét viszont szinte a felszabadulástól kezdve az amerikaiaktól való függőség határozta meg. A mindenkori hatalom mégis hálával tartozott az Washingtonnak, ezért mintegy háromszázhúszezer katonával támogatta a vietnami beavatkozást. A nagyhatalmi patrónushoz fűződő viszony kérdésköre is fontos tényezője tehát a közélet megosztottságának. A törésvonalak napjainkban A fokozatos demokratizálódás végül is lehetőséget biztosított az ellenzék legendás vezetőjének, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. 1997 decemberében Kim De Dzsung nyerte az elnökválasztást. A győzelemben szerepet játszott az is, hogy a lakosság teljes mértékben kiábrándult a csaknem négy évtizede hatalmon lévő konzervatív táborból. Kim De Dzsung elnök a hetbit csangcsek (napfénypolitika) néven ismertté vált program beindításával új fejezetet nyitott a megosztott félsziget történetében. A katonai diktatúra politikai örökösének számító konzervatív tábor, valamint a tömeges diáktüntetések szellemiségét továbbvivő balközép kormánypárt csatározásainak legfőbb feszültségforrása továbbra is az északi testvérországhoz fűződő viszony maradt. A konfliktus kiéleződése a kilencvenes évek végére tehető. Kim De Dzsung elnök a megbékélés szellemében számos gesztust tett az észak-koreai vezetés felé. Többek közt elismerőn nyilatkozott Kim Dzsong II (Kim Jong-il) vezetői képességeiről, melynek hatására a konzervatív sajtó kis híján hazaárulással vádolta. A balközép kormánypárthoz hagyományosan kötődő fiatalabb korosztályok szerint az ország fejlődésének és a 130 Külügyi Szemle