Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)

2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években

A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években cseh-morva állam (sic!), amely beilleszkedhetne az általuk elképzelt biztonsági övezet­be. Megemlítette azt is, hogy a lengyel politika minden erejével törekszik arra, hogy a szlovákokat a magyar megoldás felé irányítsa.108 E dokumentum fényében nem csoda a szlovákok bizalmatlansága, és az sem, hogy - részben a lengyel hozzáállás hatására - egyre inkább a németek bizalmát kezdik el keresni. 1938-ban ugyanis már a németek közép-európai hatalmi törekvései annyira szembetűnők voltak, hogy a szlovák politi­kusok jobbnak látták Varsó helyett Berlinben keresni pártfogóikat. Az intenzív kapcso­latok eredményeként Szlovákia hamarosan német hegemónia alatt találta magát, amivel szemben Varsó aligha tehetett valamit. Lengyelország tehát kénytelen volt feladni azt a tervét, hogy Szlovákiából egy lengyel fennhatóság alatt álló ütközőállamot hoz létre a horizontális tengelyen. De ami még ennél is fájdalmasabb volt a lengyel politika számára, Németország éket vert a tengelybe, amit megkerülni aligha lehetett.109 Összegzés Lengyelország tehát elveszítette azt a mozgásteret, amelynek a vertikális tengelyben oly nagy szerepet szánt, és amely hídként szolgált volna a délebbi államok felé. Varsó egy­re jobban megértette, hogy a lengyel politikának nincs esélye tervei megvalósítására az egyre erősödő német befolyással szemben. így vesztette el először Romániát, majd Jugoszláviát és Olaszországot, végül pedig Magyarországot is terveinek megvalósítása szempontjából. A Balti-tengert a Fekete- és Adriai-tengerrel összekötő tengely terve eleve nem sok sikerrel kecsegtetett, Beck mégis szinte megszállottként akarta megvalósítani. A lengyel külügyminisztert elkeserítette, hogy egy ekkora európai ország, mint Lengyelország, eltörpül a nyugati hatalmak mellett, holott aktív politikát folytat a Népszövetségen be­lül, és geopolitikai helyzetétől fogva kulcsszerepet játszhatna Kelet- és Nyugat-Európa között. A nyugati hatalmak ennek ellenére „másodrendűnek" tekintik, ami abban jut kifejezésre, hogy semmilyen nagyszabású európai rendezési egyezményhez sem hívják meg. „Elmegy mellette" Locarno, a négyhatalmi egyezmény, végül pedig a müncheni egyezmény is, Lengyelországot pedig meg sem említik, ami által egyre kiszolgáltatot­tabb helyzetbe kerül más közép-európai országokhoz hasonlóan. Beck ezt a kiszolgálta­tottságot azzal próbálta ellensúlyozni, hogy a nagyhatalmi ambíciók köntösébe bújtatott újjárendezési tervvel állt elő Közép-Európát illetően. Arra számított, hogy az itt található kisállamok a Lengyelországéhoz hasonló csalódottságuktól indítva sorra védőszárnyai alá bújnak. Ezáltal a megerősödő Lengyelország eséllyel vehetné fel a versenyt a nagy­hatalmakkal. Más részről az így létrejövő vertikális tengely egyben komoly defenzív erőt képviselne az egyre jobban megerősödő Németországgal szemben, és a „cordon sanitaire"-hez hasonló biztonsági feladatot töltene be keleten, a bolsevik Szovjetunióval 2005. ősz-tél 2 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom