Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
Himler Tamás Az áttörést a lengyel-olasz kapcsolatokban Beck 1938. március 7-i látogatása hozta. Beck nem véletlenül választotta az időpontot, arra számított ugyanis, hogy az Anschluss közeledtével - a veszély nyomása alatt - könnyebben tud tárgyalni az olaszokkal. (Megjegyzendő, hogy Beck a római meghívást már 1936 végén megkapta, de akkor nem tett eleget annak, mivel úgy vélte, hogy útja a Népszövetség szemében egyenlő lett volna Etiópia annexiójának elismerésével).87 Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ekkora már egyik fél sem engedhette meg magának, hogy akár egy lépést is tegyen a németek jóváhagyása nélkül, így a találkozó alkalmával mind Beck, mind pedig Mussolini, illetve Ciano gondosan ügyelt arra, nehogy akár csak a látszatát is keltsék a német érdekek megsértésének. Jellemző, hogy Beck közölte Moltkéval, „semmilyen papírt a zsebemben Rómába nem viszek, és onnét semmilyen papírt nem hozok". A megbeszélések első napján a Duce nem sok újjal rukkolt elő. Megbeszélték, hogy a Népszövetség komoly krízisen megy keresztül, majd biztosította Becket arról, hogy az olasz nép nagy rokonszenvvel viseltetik a lengyelek irányába. Beck számára sokkal érdekesebb volt a második nap tárgyalása, amit Cianóval folytatott.88 Ekkor az olasz külügyminiszter felvázolta Beck előtt az olasz külpolitika koncepcióit. Ezek alapját az a tény képezte, hogy Olaszország, tartva magát a Berlin-Róma tengelyhez, semmi olyan lépést nem tesz, ami ezzel a politikával ellenkeznék. Mindazonáltal lát lehetőséget a lengyel-olasz kapcsolatok elmélyítésére, sőt kívánatosnak tartja azt. A két ország közötti kapcsolatok elmélyítéséhez a Róma-Belgrád-Budapest-Varsó tengely kiépítésén keresztül vezet az út.89 Ciano hasonlóan nyilatkozott Villámnak (magyar követ) is pár nappal a lengyel külügyminiszter látogatása előtt, akinek kifejtette, Olaszország nem mondott le a németek barátságáról. Ezt azonban csak úgy lehet biztosítani és tartóssá tenni, ha Olaszország és a hozzá közel álló államok egy tengelyt alkotnak, amely Rómából kiindulva Belg- rádon és Budapesten keresztül Varsóig vezetne. Románia és Ausztria ebben már nem szerepelnének. Ciano hozzátette, hogy Magyarország Csehszlovákia felosztása után közös határt kap Lengyelországgal, amivel bezárul a tengely. A két ország már amúgy is szoros kapcsolatban áll egymással s ez meg fogja könnyíteni az együttműködést.90 Ciano kijelentésének tudatában Kánya Beck megérkezéséhez időzítve rendkívüli követet küldött Rómába Szegedy-Maszák Aladár személyében, aki a következőképp emlékszik vissza a történtekre: „Azt hiszem, Becknek szóló levelet vittem a horizontális tengely, az olasz, jugoszláv, magyar, lengyel tömb kérdéséről, amelyet az Anschluss irányába mutató fejlemények újból időszerűvé tettek.,."9: Az olasz-lengyel találkozó végül92 - Beck Moltkénak tett ígéretéhez híven - semmilyen konkrét eredményt nem hozott. Megegyeztek a két ország közötti kapcsolatok elmélyítésének fontosságában, és nagy reményekkel néztek a közös közép-európai együttműködés felé. A találkozó mégis elérte célját. Sikerült ugyanis hallatni a hangjukat az európai sajtóban, s ami ennél is fontosabb, egyben felhívták Budapest és Belgrád figyelmét a megegyezés sürgősségére. Említést érdemlő mozzanata a találkozónak, hogy a Rómából 254 Külügyi Szemle
