Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
Hitnler Tamás Az 1936 februárjában hivatalosan bejelentett lengyel külügyminiszteri látogatás a jugoszláv sajtóban nagy visszhangot kapott. Pál régensherceg is úgy nyilatkozott, hogy nagy jelentőséget tulajdonít Beck vizitjének.43 A hír hallatára természetesen Csehszlovákia és Románia sem maradt tétlen. Elégedetlenségüknek adva hangot nehezményezték (elsősorban Hodza) a jugoszláv kormány viselkedését Lengyelországgal szemben. Hodza azt a választ kapta, hogy annak a csehszlovák kormánynak nincs joga beleszólni a jugoszláv ügyekbe, amelyik - Jugoszlávia kérése ellenére - vendégül látta a legitimista Schuschniggot.44 Any- nyit mégis sikerült elérnie a csehszlovák, illetve a román félnek, hogy a találkozót májusig elhalasszák. Mégis a jugoszláv kormánynak sikerült úgy intéznie a találkozó időpontját, hogy az megelőzze a pozsonyi kisantant találkozót. Ehhez számíthatott a lengyelek asz- szisztálására is, akik örömmel járultak hozzá, hogy a találkozóból kifolyólag Stojadinovic egy újabb kártyát tudjon felmutatni, amivel zsarolhatja Benest és Titulescut. A lengyel diplomácia a találkozót megelőző időt arra használta ki, hogy megteremtse a párbeszéd kedvező feltételeit. Ennek jegyében a lengyel kormány elutasította Gömbösnek azt a javaslatát, hogy Beck jugoszláviai útja alkalmával tegyen nem hivatalos látogatást Budapesten. Kobylanski közölte Horyval, hogy Becknek nehéz lenne összeegyeztetni a két utat, mivel a lengyel külügyminiszter jugoszláviai útjának célja nem csupán a lengyel-jugoszláv kapcsolatok elmélyítése, hanem egyben a magyar-jugoszláv kapcsolatfelvétel megsürgetése is, éppen ezért a lengyel kormány még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy a jugoszláv kormány azt hihesse, hogy Beck korábban egyeztet a magyarokkal, mint velük.45 Elutazása előtt mégis informálta Beck a magyar kormányköröket, hogy utazásának egyik célja, hogy meggyőzze a jugoszláv királyi udvart a Budapesthez való közeledés szükségességéről. Mindezek után a magyar kormánynak meg kellett elégednie Koscialkowski látogatásával.46 Beck május 27-én érkezett Belgrádba. A lengyel miniszterrel együtt érkezett a lengyel sajtó vezető újságíróinak egy csoportja is. Stojadinovic a látogatást megelőző napon közölte D^bickivel, hogy szeretné a lengyel külügyminisztert a lehető legnagyobb pompával fogadni. Ez így is történt. Beck megkapta a Fehér Sas Nagy Szalagját (Wielka Wstpga Orla Bialego), amelyet általában csak miniszterelnökök kaphattak meg. Hasonló módon jelentős elismerésben részesültek a delegáció más tagjai is. Beck belgrádi látogatása kapcsán a francia lapok kiemelték, hogy a lengyel külügyminiszter speciális misszióval érkezett Stojadinovichoz, amelynek célja a kisantant szétzúzása, valamint, hogy egy franciaellenes szövetség létrehozására bírja rá a jugoszláv kormányt. A lengyel, illetve a jugoszláv sajtó viszont azt hangoztatta, hogy a két ország vezetőinek találkozója nem fóruma semmiféle titkos egyeztetésnek. Beck belgrádi látogatása pusztán válasz Marinkovic lengyelországi látogatására, és egymás nézeteinek megismerésére korlátozódik. A Slovanec című lap egyértelműen kifejtette, hogy Beck belgrádi látogatása körül semmiféle titkolódzás nem rejlik, és az egész tárgyalássorozat a lengyel-jugoszláv barátság jegyében zajlik.47 242 Külügyi Szemle
