Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
Himler Tamás a Szovjetunióval. Bozydar Puric népszövetségi delegátuson keresztül a jugoszláv kormány ki is fejezte rosszallását Franciaország külpolitikáját illetően, amely úgymond rákényszeríti a kisantant államokat, hogy a Szovjetunióhoz közeledjenek. Az is biztosnak látszott, hogy Stojadinovic németbarátságának sem lesz egyelőre konkrét megnyilvánulása, ugyanis D^bicki jelentése szerint Jugoszlávia kivárja inkább azt a pillanatot, amikor Németország helyzetétől és/vagy a nemzetközi változásoktól függően (itt elsősorban az Anschlussra gondol) bele lesznek kényszerítve, hogy rendezzék kapcsolataikat Hitlerrel. Állításának bizonyításául a lengyel követ Göring jugoszláviai látogatását említette,37 ami semmilyen konkrét megegyezést nem eredményezett. Történhetett mindez azért, mert épp ebben az időszakban némi enyhülés volt érezhető az olasz-német kapcsolatokban, a belgrádi vezetés pedig nem akarta ekkorra időzíteni a német-jugoszláv szimpátia kinyilvánítását. A lengyel kormány jelentős előrelépéseket ért el a jugoszláv-magyar kapcsolatok újjáélesztését illetően is. Beck jól látta, hogy Stojadinovic kormányra lépése a „magyar ügynek" is kedvezhet. Dybicki közbenjárásának köszönhetően július közepén Stojadinovic utasította Milos Vukcevic budapesti jugoszláv követet, hogy kezdeményezzen beszélgetést Kányával a marseilles-i esetet38 illetően, és közölje a magyar külügyminiszterrel, hogy az akkori jugoszláv tiltakozás a Népszövetség előtt nem a magyar nép, sőt még csak nem is a magyar kormány ellen, hanem pusztán a felsőbb vezetés nemtörődömsége ellen szólt. Stojadinovic megüzente azt is, hogy kész javítani a magyar-jugoszláv kapcsolatokon egy esetleges jövőbeli együttműködés reményében.39 Kánya a Vukceviccsel folytatott eszmecsere után informálta Lepkowskit,i0 hogy habár Vukcevic démarche-a nem ébresztett benne vérmes reményeket, mégis elégedett volt, mivel kirajzolódtak előtte a jugoszláv-magyar kapcsolatok enyhülésének lehetőségei. A hajlandóság mindkét fél részéről - a két állam közti nehézségek ellenére - esélyt adott Lengyelország számára, hogy közvetítőként szerepet vállalhasson. Ebben a lengyel külügyminisztériumot megerősítette Nastasijevic bécsi jugoszláv követnek Gawronski lengyel követhez intézett kérése is, miszerint Lengyelország, tekintettel arra, hogy mind Magyarországgal, mind Jugoszláviával jó viszonyt tart fenn, közvetíthetne a két állam között. Nastasijevic hozzátette, hogy ezt nem kormánya utasítására mondja, hanem csak saját véleményét tolmácsolja.41 Beck személyesen lépett fel ez ügyben. Genfi tartózkodása alkalmával Puriccsal beszélgetést kezdeményezett, aminek során kifejtette, szükségszerűnek tartja, hogy Lengyelország két baráti állama egymás közt is rendezze viszonyát. 1936 elején Budapestre, majd Belgrádba utazott Tadeusz Kobylaúski, a Keleti Intézet vezetője, hogy újabb információkat gyűjtsön a lengyel külügyminisztérium számára a magyar, illetve a jugoszláv politikai tervekről, valamint hogy lépéseket tegyen e két ország közelebb hozását illetően. Kobylaúski az enyhülés jeleit láthatta, ugyanis a jugoszláv sajtó véget vetett annak a kampánynak, amelyet Magyarország ellen indított a marseilles-i merénylet után. 240 Külügyi Szemle
