Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989) üggyel a Külügyminisztérium Tájékoztatási Főosztálya szerkesztésében 1951-ben orosz, angol és francia nyelven megjelent dokumentumgyűjtemény, az úgynevezett Fehér könyv. 1960-ban adta ki a Pannónia Press propagandacélzattal a Hungarian-American relations 1918-1960 című könyvet angol nyelven. A magyar-amerikai diplomáciai kapcsolatokkal foglalkozó műben a MAORT-ügy még mindig az eredeti megfogalmazásban szerepelt (az ide vonatkozó fejezetének címe: Mindent Hitlerért, semmit a magyar népért). Mindezeknek gazdasági és politikai okai egyaránt voltak. Az 1956 utáni - ugyancsak koncepciós - perekben vissza-visszatért a régi motívum: az amerikai ellenség még mindig itt van, aktív, ugyanúgy szabotál, mint az 1940-es évek végén. (Ezt illusztrálhatják az olajiparban megrendezett perek egyikében, a Majerszky-perként ismertté vált ügyben, 1958- ban az amerikaiakkal való kapcsolatra, a MAORT-nál való hajdani munkaviszonyra vonatkozó kérdések és vádak.)82 A magyar-amerikai diplomáciai kapcsolatok is tükrözik mindezeket. Az államosítások és a belőlük fakadó diplomáciai bonyodalmak eredményeképpen 1950 februárjában az Egyesült Államok befagyasztotta a nála lévő kelet-európai, köztük magyar tulajdonokat, majd 1951 augusztusában felfüggesztette a kelet-európai országok kereskedelmi kedvezményeit (ezzel együtt hatályon kívül helyezte a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét).83 Hosszú mosolyszünet után, a kétoldalú kapcsolatok rendezésére csak az 1960-as évek elejétől történtek próbálkozások. 1956 nyarán a Külügyminisztériumban áttekintették ugyan a kapcsolatok normalizálásának lehetőségeit, miután úgy érzékelték, hogy a nemzetközi feszültség csökkenésével a holtpontról kedvező irányú elmozdulás történt. Megállapították, hogy a politikai kérdések mellett a tisztázatlan gazdasági ügyek nehezítik a kapcsolatok újraépítését. Úgy látták, hogy az amerikaiak által a tárgyalások során minden bizonnyal elsődlegesen kezelt kérdés lesz a tartozások rendezése. Bár ekkor még senki nem tekintette át komolyan a tartozások ügyét, megállapítható volt, hogy az Egyesült Államoknak Magyarországgal szemben jelentős követelései lehetnek: az 1920-as évektől felvett hitelek, a háborús károk és államosítások nyomán. A dollárban számolva is százmilliós tartozás kiegyenlítését akkor nem találták előnyösnek, s úgy foglaltak állást, hogy annak rendezését a lehető leghosszabb ideig el kell húzni. (Még 1959- ben is az volt az álláspont: „Ne tegyünk kezdeményező lépéseket.")84 Az Egyesült Államok és Magyarország képviselői érdemben 1964-től kezdtek tárgyalásokat a vagyonjogi kérdések rendezéséről. A tárgyalásokon azonban az 1970-es évek elejéig az álláspontok alig közeledtek egymáshoz, mindössze tisztázták a szemben álló követeléseket, igényeket. Az Egyesült Államok által hadikár és az államosítások miatti kártalanítás címén a tárgyalások kezdetekor bejelentett igény 226 millió dollár volt, melyet rövidesen 58,2 millió dollárra mérsékeltek. Az államosításokkal kapcsolatos kártalanítási igények közt a legnagyobb egyedi tétel a MAORT volt, amely 28 millió dolláros értéket képviselt.85 1970-ben az Egyesült Államok bejelentette, hogy összes igényét 35,7 millió dollárra 2005. ősz-tél 223
