Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989) háború egymástól teljesen függetlenek, egybeesésük is véletlenszerű. A budafapusztai, majd a lovászi olajmező felfedezése nem a német hadigépezet, nem is az amerikai tőke, hanem a magyar gazdaság számára volt létkérdés. A MAORT vezetői a németek igényeit igyekeztek figyelmen kívül hagyni. A Szürke könyv és a vádirat is az állítólagos szabotázst mint az Egyesült Államoknak a fiatal népi demokrácia megdöntésére irányuló cselekedetét igyekezett beállítani.64 E döntő motívum - amely a MAORT-ügyben jelenik meg először ilyen hangsúlyosan - nem előzmények nélküli. (A magyarországi kommunista propagandában már 1947-től találkozhatunk rendszeresen az amerikai ártó szándék hangoztatásával. 1948 februárjában Peyer Károly és társai perében már az igazságszolgáltatás érvanyagában is fellelhetők ezek a jelenségek: eszerint a vádlottak amerikai instrukcióra akarták megdÖnteni a demokratikus államrendet.)65 Bár a per rendezői még szeptemberben sem döntötték el egyértelműen a végleges vádakat, az amerikaiak letartóztatása alapvető eleme volt az íródó koreográfiának. Nem volt mellékes, hogy az állítólagos szabotázs csak néhány, a népi demokráciával ellenszen- vező magyar állampolgár cselekménye, avagy egy, éppen a demokrácia ellenségévé kikiáltott nagyhatalom érdekében álló beavatkozás. Fontos volt, hogy a letartóztatott amerikaiak az alkalmazott testi és pszichikai kényszer hatására „beismerő vallomást" tegyenek, saját kezűleg leírva és aláírva azt.66 Letartóztatásukkal a cél mindössze ez volt. Még a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának az ügyet tárgyaló ülésén sem vetődött fel, hogy tartós fogva tartásra számíthatnak, ellenkezőleg: az említett ülésen, szeptember 23-án döntés született arról, hogy ki kell utasítani őket az országból67 A kitoloncolás szeptember 26- án be is következett. Papp Simon feljegyzései szerint csak az amerikai követségi titkár közbelépése akadályozta meg, hogy Ruedemannt és Bannantine-t ne Pozsonyba szállítsák a kísérő ÁVH-sok, hanem az osztrák határra.68 Paul Ruedemann Bécsbe érve Harrison Lewis amerikai konzul előtt eskü alatt tett nyilatkozatában vallott a történtekről.69 Nyilatkozatát természetesen a magyar sajtó „szemenszedett hazugságnak" minősítette. A per A MAORT-perben a vádiratot csak novemberben adták ki. Szerkesztője az ÁVH részéről dr. Váradi György százados, a Budapesti Népügyészség részéről dr. Bodonyi Márton népügyész volt, hozzá az adatok zömét dr. Székely Pál szolgáltatta. Székely már 1948 júniusában körkérdést intézett a MAORT mérnökeihez, geológusaihoz, geofizikusaihoz a további kutatási program, a reményteljes és reménytelen területek megjelölését kérve. E kérdések tartalmilag és formailag is megfeleltek az egyes vádpontoknak, a válaszok azonban nem. A válaszok egyértelműen rámutattak arra, hogy a geológiai és geofizikai adatok alapján az olaj előfordulása csupán valószínűsíthető, de bizonyosságot csak a fúrás lemélyítése adhat.70 Az eredményes és eredménytelen fúrásokkal kapcsolatos 2005. ősz-tél 219
