Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989) ben már meghaladta a száz százalékot, és 1948 szeptemberéig mindvégig a kormányzat által előírt szint felett maradt.43 Ezt az eredményt rendkívül elhasználódott gépparkkal érte el a vállalat, mivel a berendezések felújításához, a hiányzó gépek megvásárlásához 1947 nyaráig nem volt pénze. A gépeket 1947 júniusában Amerikából megrendelték ugyan, azonban a szállítás sem ment egyik napról a másikra. A termelés további növelését csak újabb olajmezők feltárásától várhatták, de a fúróberendezések állapota, a munkálatok rendkívül költséges volta, az 1933-ban kötött egyezmény rendelkezései - amelyek előírták a MAORT kutatási területének egyes részein telepítendő kutatófúrások sorrendjét és arányait akadályokat jelentettek. így - bár a kutatásokra vonatkozó mennyiségi előírásokat a MAORT túlteljesítette - új olajmezőt nem sikerült felfedeznie. A tények reális mérlegelése alapján sem a termelt kőolaj mennyiségének csökkenése, sem a kutatások eredménytelensége, sem a budapesti gázvezeték építésének elmaradása nem képezhette volna a MAORT ellen a későbbiekben felhozott vádak alapját. Az erélyes állami beavatkozás szándékát a gazdasági tényezők mellett politikai okok motiválták. A szovjet igények kielégítésére már 1945-ben felvetődött a kőolajbányászat államosításának terve.44 A bányászati és gazdasági szakértők ellenvéleménye önmagában még nem akadályozta volna meg ezt, a terv ekkor elsősorban külpolitikai megfontolásokból került le a napirendről. A szénbányák 1946. évi államosítására reagáló amerikai jegyzék felhívta a magyar kormány figyelmét arra, hogy az amerikai kormány kiemelt figyelmet fordít az amerikai tulajdonban lévő magyarországi kőolajbányászatra.45 Ez nem zárta ki az államosítást, de csak a részvényesek teljes kártalanításával lett volna lehetséges. Az ehhez szükséges ösz- szeget azonban a magyar gazdaság akkori helyzetében nem lehetett előteremteni. (Az 1946. évi államosítások okozta bizonytalanság - ezt az említett jegyzék is mutatja - feloldására Nagy Ferenc miniszterelnök kijelentette 1946. június 24-én, hogy a Magyarországon lévő amerikai tulajdont nem fogják ellenszolgáltatás nélkül államosítani. Egyúttal elismerte a háborús károkra vonatkozó amerikai igényeket is.46) Az állami tulajdonba vétel előtt csak egyetlen út maradt nyitva: ha bizonyítani lehet, hogy a MAORT megszegte a vele (illetve jogelődjével) kötött egyezményt és szerződést, ha vállalt kötelezettségeinek teljesítését elmulasztotta, mert akkor a kapott jogok az államra szállnak vissza, miként abban az esetben is, ha a vállalat csődbe kerül. A továbbiakban erre alapozták elképzeléseiket azok, akik a visszásságokat csak államosítással látták megszüntethetőnek. A MAORT állami tulajdonba vételét elsősorban a Magyar Kommunista Párt szorgalmazta.47 Szándékát 1948 közepéig az Iparügyi Minisztériumban kevésbé, a Gazdasági Főtanácsban és a politikai rendőrségen szinte korlátlanul tudta elfogadtatni. Az állami gazdaságirányító szervektől (Iparügyi Minisztérium, Gazdasági Főtanács, Országos Tervhivatal stb.) érkező erélyes hangú utasítások, a termelés és az olajárak kérdésében folyó viták ellenére az amerikai részvényesek képviselői bíztak abban, hogy a magyar állam tiszteletben tartja a MAORT-tal kötött szerződést, a fegyverszüneti és a békeszerződés külföldi tulajdonra vonatkozó előírásait, s hogy ezek nyomán sikerül megegye2005. ősz-tél 215
