Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Szemerkényi Réka születtek az EU-finanszírozás bevonására. Az EBRD, és egyes európai államok külön is írtak alá megállapodásokat Oroszországgal újabb gázvezetékek építésére. Egyértelmű a trend az orosz energiaimport növelésére az unió felé, európai finanszírozás alapján. A szénhidrogén-kereskedelem az EU-orosz kapcsolatrendszer meghatározó tényezőjévé vált. Oroszország az unió legfontosabb szénhidrogén-ellátója és egyszersmind az EU legolcsóbb gázexportőre lett. Ugyanakkor 2005-re az Európai Unió Oroszország legnagyobb fizetőpiacává vált. Az európai gázpiacot kevés számú nagy exportőr látja el, hosszú távú szerződések alapján. Jelentős problémája azonban az európai földgázpiacnak egy nemzetközileg kidolgozott kereskedelmi ármechanizmus hiánya, továbbá a gázellátás diszrupciója esetén felmerülő ellátási gondok megoldására sem állnak rendelkezésre olyan nemzetközi kereskedelmi mechanizmusok, sem olyan műszaki megoldások, mint az olaj esetén,43 azaz az ellátás ugyan fennáll, de valójában az európai gázpiac a „fogoly felhasználók" energiapiaca.44 Az EU nem egyetlen felvevőpiaca ugyanis az orosz energiaexportnak, és a jövőben, más piacok térnyerésével párhuzamosan, az orosz költségvetésben az unióból származó bevételek aránya valószínűleg csökken. Ezért feltételezhető, hogy hosszú távon az orosz költségvetés függése az európai exporttól csökkenni fog, anélkül hogy ezzel párhuzamosan az Európai Unió függősége az orosz energiaimporttól csökkenne. Az unió alapvető érdeke (lenne) tehát egy olyan energiastratégia kidolgozása, amellyel a kialakult kölcsönös függőséget fenn tudja tartani, és a függőség egyoldalúvá válását meg tudja akadályozni. Végső soron elmondható, hogy a XXI. század elejének előrejelzései az olajtartalékok fokozatos kimerüléséről nem jelentik egyben azt is, hogy a szénhidrogének ne maradnának a következő két-három évtizedben a világgazdaság és a nemzetközi biztonság meghatározó tényezői. A fejlett országok energiabiztonsága ebben az időszakban is a megbízható szénhidrogénforrások stabilitásán fog múlni. A következő évtizedek energiabiztonságának alakulásában várhatóan egyre meghatározóbbá válik a piaci mechanizmusok térnyerése az energiapiac területén, bizonyos energiafélék esetén egyfajta „globális energiapiac" körvonalazódásával, és ezzel párhuzamosan a hagyományos energiastratégia látszólagos háttérbe szorulásával. Azonban ezek a folyamatok nem jelentik az energiabiztonság hagyományos logikájának és eszköztárának teljes kiszorulását. Az állam szerepvállalásának szükségességét számos mai európai uniós dokumentum tartalmazza. Hosszú távon az is prognosztizálható, hogy a XXI. század elejének az energiabiztonságot meghatározó tényezője nem a szénhidrogén-importőr országok energiapolitikája lesz, hanem azoknak a vállalatoknak és kormányoknak a befektetési politikája, amelyek a szénhidrogén-lelőhelyeket birtokolják, kitermelik.45 Összességében elmondható, hogy míg Európában elemzések és dokumentumok sora foglalkozik az energiabiztonság átértelmezésével, az állam energiapolitikában betöltött szerepének csökkentésével, a globalizáció hatásain belül az energiapiac liberalizáció296 Külügyi Szemle
