Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Szemerkényi Réka Nyugat-Európából való kőolajellátását jelentős mennyiséggel lehetett növelni. A TÁL vezetékrendszer kiterjesztéséval 300 ezer b/d, a Pozsony-Schwechat vezetéken 80 ezer b/d és az Adria vezeték bővítéséval 120 ezer b/d, összességében mintegy 500 ezer b/d nyersolaj kerülhetett volna a közép-európai nyersolajpiacokra. Összehasonlításul: a Barátság I. vezetéken 1990-ben összesen 400 ezer b/d nyersolaj érkezett Csehszlovákiába. A kiépítés mellett érvelők számításai szerint tehát az évi 1 millió b/d, Nyugat-Európán keresztül elérhető nyersolajmennyiség mellett a Druzsba vezeték a korábbi kapacitásának mindössze 15 százalékát szállította volna Közép-Európába. A koncepció szerint megvalósuló összeköttetések eredményeként a Barátság vezetékrendszer elvesztette volna az egész Közép-Európa ellátását szolgáló meghatározó pozícióját, és a térségnek egy másodlagos, egyes elemzések szerint csak marginális vezetékrendszere lett volna. Azonban a nyugat-európai rendszerekkel az összeköttetést megteremtő vezetékek építésének árnövelő hatása egyértelműen súlyosnak bizonyult, emellett a meglévő, a Szovjetunió irányába 1990-ig kiépített vezetékrendszer alulhasz- náltsága is jelentős költségnövelő tényezőt jelentett. A perdöntő kérdés tehát politikai, gazdasági és technikai szempontok alapján is a közép-európai országok szénhidrogén-ellátásának diverzifikációjában a kilencvenes évek elején az lett, hogy a szuverenitásukat frissen visszanyerő volt KGST-országok az előttük tornyosuló gazdasági reformok közepette mennyivel készek, illetve képesek többet fizetni költségvetésükből azért, hogy megvalósítsák a forrásdiverzifikációt, hogy ezáltal hozzájuthassanak a diverzifikált energiaforrásokhoz. A kilencvenes évek elejére nyilvánvaló lett, hogy a közép-európai országok nyersanyagellátásában a verseny elsősorban nem az északi- illetve a dél-európai rendszerek között, hanem a dél- és a nyugat-európai kikötőkben megjelenő, illetve az orosz és a posztszovjet területeken kitermelt nyersanyagok között zajlik. A hidegháború vége az energiabiztonság fókuszába egyrészt Európa keleti fele energia- ellátási biztonságának kérdését, másrészt Európa keleti és nyugati felének egymással való kapcsolatát helyezte. Azonban ez a kontinens szénhidrogén-politikai fejleményeinek csak egyik, bár kétségtelenül történelmi vonulatát jelentette.15 Ezzel párhuzamosan ugyanis az energiabiztonság területén egy sor más kérdés is koncepcionális változásokat indukált. Európa energiapolitikája mint közösségi politika Az 1990 utáni európai energiapolitika közösségi politikává válásának megújuló lendülete a hidegháború utolsó éveire nyúlik vissza. Érdekes energiapolitikai tendencia figyelhető meg ugyanis a nyolcvanas évek második felében, ami az EK-beli energiabiztonsági megfontolások változásait tükrözte, és elvezetett a kilencvenes évek uniójának új energiapolitikai koncepcióihoz. 182 Külügyi Szemle
