Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
Schweitzer András 19 A vizsgálóbizottság nem hivatalos, de gyakrabban használt elnevezése - a bizottság vezetőjének neve után - Peel Commission. 20 A konfliktus ekkorra már annyira kiéleződött, hogy egy föderálisán megszervezett közös állam- mint azt 1939-től a brit kormány, illetve az ENSZ vizsgálóbizottságának kisebbségi jelentése javasolta - csak tartós hatalmi jelenléttel, idegen megszállással lett volna biztosítható, pedig a tervekben ennek éppen az ellenkezője (a brit kivonulás) szerepelt. 21 A félelem nem volt alaptalan: David Ben-Gurion és más zsidó vezetők több ízben is hangsúlyozták, hogy egy Palesztina töredékén megalakuló zsidó állam csak a kezdet lenne, nem pedig a végeredmény (Morris [2001] 138-139. o.). 22 Ez volt a fő ok, amiért a Nasasibi-klán (a Husszeini-család mellett Palesztina akkori legerősebb klánja), illetve az AHC-ben is helyet foglaló Radzsib Al-Nashashibi vezette National Defense Party - bár eredetileg támogatta a Peel-bizottság javaslatát - végül ellene foglalt állást. 23 E veszéllyel a cionisták is számoltak. Ben Gurion 1947-ben kijelentette : „A palesztinai arabok támadása nem veszélyezteti a jisuvot, annak viszont fennáll a veszélye, hogy az arab államok elküldik haderőiket, hogy megtámadják és elpusztítsák a jisuvot." (Ben-Zion Dinur (ed.) (héberül): The History of the Haganah (3 vols.) Tel Aviv, Ma'arachot, 1322. o.; idézi: Morris [2001], 189. o.) 24 Kimmerling & Migdal [2003] 228-229. o. 25 1967-ig az Egyesült Államok - bár az elsők közt ismerte el a független Izrael Államot - nem nyújtott katonai segítséget Izraelnek, mi több, az Eisenhower-kormány 1956-ban még az ENSZ-bőI való kizárással is megfenyegette, ha nem vonul vissza a Sínai-félszigetről. 1973-ban viszont Izrael már légihídon kapta az amerikai hadi eszközöket, amikor az előrenyomuló egyiptomi seregek invázióval fenyegették. A Szovjetunió 1955-ben kötötte az első fegyverszállítási szerződést Egyiptommal és Szíriával, 1965 és 1970 között a két arab ország 4,5 milliárd, illetve 450 millió dollár értékben kapott szovjet fegyvereket, az Egyesült Államok 1968 és 1973 között 1,35 milliárd dollár értékben szállított fegyvereket Izraelnek, továbbá 420 millió dollár értékű gazdasági segélyt (Gilbert [1993], 60-61. o.). 26 Bibó István a hetvenes évek elején négy érvet sorolt fel az 1967 előtti határ legitimitására. A első legitimáló tényező szerinte az, hogy az Izrael 1967 előtti területéről eltávozott mintegy hétszázezer arab és az oda arab országokból menekült zsidó érintő népességcsere e határvonal szerint tekinthető arányosnak és kölcsönösnek. A második, hogy ez a határvonal egyszer már kiált egy komoly nemzetközi válságot, az előbb említett 1956-os háborút, melynek végeztével a fegyverszünet alapjául újra ez a határvonal szolgált. A harmadik legitimáló elv, hogy 1967 után az arab államok számára e - korábban el nem ismert- határvonalhoz való visszatérés lett a fő követelés. Negyedszer pedig az, hogy „az Egyesült Nemzeteknek e tárgyban hozott egyetlen, valamennyire is is konkrét megoldási tervet tartalmazó határozata is az 1967 előtti határra való visszatérést jelöli meg a béke előfeltételéül" (Bibó [1990], 637-640. o.). 27 Megjegyzendő, hogy az izraeli hivatalos értelmezés szerint a határozat nem írja elő, hogy valameny- nyi megszállt területet fel kéne adni, továbbá e szerint az álláspont szerint Gáza, Kelet-Jeruzsálem, és Ciszjordánia nem is tekinthető megszállt, hanem csak vitatott területnek, mert e területeket Izrael önvédelmi háborúban szerezte meg, és mert korábban Egyiptom és Jordánia fennhatósága sem volt legitim. A nemzetközi közösség általános véleménye szerint az előírt visszavonuláskor az 1949-es határvonal az irányadó, attól csak kölcsönös megegyezéssel lehet eltérni. Bibó úgy véli, szükség lenne kisebb kiigazításokra, szerinte ez a határvonal legitimitását nem gyengítené. 28 Bibó [1990] 655-656. o. 29 „A palesztin dimenzió újraéled" (The Palestinian Dimension Reemerges) - jellemezte az 1967 utáni időszakot Mark Tessler [Tessler 2001]. 30 Az Oslóban több hónapig titokban folyó tárgyalásokat követően 1993. szeptember 13-án Izrael és Palesztinai Felszabadítási Szervezet által aláírt elvi nyilatkozat (Declaration of Principles) címet viselő egyezmény jelentős részben az 1978-ban Egyiptom és Izrael tárgyalásai során Camp Davidben lefektetett nyomvonalat követte. A nyilatkozat egy palesztin átmeneti önkormányzati hatóság felállításáról határozott, valamint arról, hogy legfeljebb öt évig tartó időszak során a területek végső státuszáról megegyezés születik. 172 Külügyi Szemle
