Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk „rejtett kérdése hajlamos arra, hogy az Izrael/Palesztina-konfliktust a hatalomittas Izrael és az elnyomott palesztinok viszonyaként lássa, addig Amerika a térségbeli kiterjedt érdekeltségei révén, az erőegyensúlyt szem előtt tartó realista megközelítése és a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatos friss, katartikus élménye okán inkább hajlamos az Izrael/Palesztina-konflik- tust tágabb kontextusban, az ellenséges arab, illetve iszlám országok által körülvett Izrael viszonyaként szemlélni. Az Izrael/Palesztina-konfliktus ebből a szempontból európai megközelítésben a negyedik, míg az amerikai megközelítésben az ötödik szakaszban tart. Nehéz megítélni, hogy hosszabb távon melyik megközelítés igazolódik be.45 Az viszont elmondható, hogy az Izrael/Palesztina-konfliktus békés lezárásához már ma is szükséges a nagyhatalmak együttműködése, illetve hogy alighanem elengedhetetlenül fontos, hogy a béketerv a lappangó Izrael kontra iszlám tényezőt is tekintetbe vegye. A hetvenes évek elején (az általunk harmadik, arab-izraeli szakasznak nevezett időszakban) így írt Bibó: „.. .kifejezetten félrevezető az a szólam..., mely arra hivatkozik, hogy a szerény részeredmény többet ér, mint a létrejönni nem tudó átfogó béke, s ennek jegyében Izrael s valamelyik nehéz helyzetben lévő arab szomszédállam között különbéke- javaslatokat propagál; nem kevésbé haszontalan Izrael részéről is, ha ilyen javaslatokból részelőnyt remél elérni. Az arab államok számára az izolált békekísérlet a legbiztosabb út kormányzatuk megbukásához, Izraelnek pedig nem egy-egy arab állammal, hanem az arab világgal kell békét kötnie."46 A jelenkorra e gondolatsor ekképp fordítható le: felesleges reménykedni abban, hogy az izraeli-palesztin konfliktus megoldása egy ennél szélesebb körű megbékélés nélkül megvalósítható. Izraelnek ma már nem az arab, hanem az iszlám világgal kell békét kötnie. Míg azonban az izraeli-palesztin megegyezésre részletesen kidolgozott béketervek állnak rendelkezésre, az Izrael/Palesztina-konfliktusra vonatkozó iszlám-judaizmus megegyezésnek még a körvonalai sem látszanak. Miközben az iszlám vallási törvények széles körben elfogadott értelmezése szerint Izrael léte akkor sem lenne elfogadható, ha az csak Tel-Avivból állna, a vallásos zsidók részéről gyakorta elhangzik, hogy az isteni parancsolatok megszegése lenne Erec Jiszráel bármely darabjának feladása,47 nem is beszélve a Templomhegyről. „A Szentföldön folyó harc globális, amely globális vallási választ követel" - írja Yehezkel Landau,48 aki 1980 óta a közel-keleti vallások közti békekezdeményezések szervezője és vezetője. A - tanulmányában is bemutatott - közel-keleti vallásközi csúcs- találkozó, illetve a szentföldi vallási vezetők első alexandriai deklarációja óriási lépést tesz a vallások közti megbékélés irányában. A résztvevők, illetve a deklaráció aláírói közt ott van a szunnita iszlám egyik legelismertebb vallástudósának számító Mohamed Szajed Tantavi, a kairói Al-Azhar Egyetem rektora, illetve Elijahu Baksi-Doron, az izraeli szefárd főrabbi. A deklaráció hangsúlyozza, hogy a Szentföld mindhárom monoteista vallásnak szent, hogy a vérontást és a gyűlöletre uszítást meg kell szüntetni, hogy tartós és igazságos rendezésre van szükség. 2005. ősz-tél 169
