Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
Schweitzer András báltak lecsendesíteni az eldurvuló zsidó-arab összecsapásokat, amiért Izrael féltucatnyi háborút vívott az arab államokkal, s amiért az Izrael-ellenes - terroristáknak avagy szabadságharcosoknak nevezett - csoportok jelenleg is küzdenek. A folyamatosan átalakuló, a továbbiakban Izrael/Palesztina-konfliktusnak nevezett konfliktus nézetünk szerint négy, világosan megkülönböztethető szakaszra osztható aszerint, hogy kik lépnek fel a nemzetközi porondon a terület iránti politikai igényekkel, illetve kik azok, akik a fegyveres összecsapásokban részt vesznek. E tanulmányban elsősorban azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a konfliktus mindenkori szereplőinek megállapítása, illetve a konfliktus szakaszainak ekkénti megkülönböztetése nem felesleges feladat, mert a megoldási kísérletek elemzésekor alapvető fontosságú részletekre világít rá. Az Izrael/Palesztina-konfliktus 1. első szakasza az arab nemzeti mozgalom és a cionizmus születésének időszaka, amikor a cionista vezetők és arab értelmiségi elit a török fennhatóság alatt álló - és önálló területiséggel, pontos határokkal nem rendelkező - Palesztina megszerzéséért kezdetben csak szórványosan konfliktusba kerülő szervezetek alapítanak, és kinyilvánítják terület iránti igényüket. Míg e - jórészt diplomáciai - csata színhelye főképp az európai és közel-keleti városok, 2. a második szakaszé immár a nagyhatalmak által megrajzolt határvonalak közé eső, brit fennhatóság alá került Palesztina, melyben egyre véresebb polgárháború folyik helyi arab és zsidó közösségek közt. 3. A harmadik szakaszban a konfliktus lényegében Izrael és a térségbeli arab államok közti hideg és forró háborúk sorozata. 4. A Palesztina felszabadításának céljával folytatott harcban az arab államok szerepét a negyedik szakaszban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet veszi át, mely az önálló államért való politikai küzdelmét ma is folytatja. Ám felmerül az is - bár a közelmúlt és a jelen történéseit csak óvatosan értékelhetjük -, hogy a küzdelem az elmúlt években egyre inkább iszlamista csoportok és Izrael (esetleg az iszlám világ és Izrael, még tágabb perspektívában pedig az iszlám és a Nyugat Samuel Huntington által vizionált) összecsapása jegyében zajlik. A jelen tanulmány legfontosabb - címben is jelzett - állítása, hogy a konfliktusra mind a négy szakaszban született egy elvileg működőképes (bármennyire nyers) béketerv (a továbbiakban ezekre mint „megoldásokra" hivatkozunk). Vélhető, hogy az első három szakaszban a megoldási javaslatok békekötéshez vezettek volna, ha a konfliktus - jórészt a globális erőviszonyok átalakulása miatt - eközben nem lép egy újabb szakaszba. Minthogy a negyedik szakaszra is megszületett már az elvi megoldás, felvetődik a kérdés: nem éppen a konfliktus újabb szakaszba lépése zavarta-e meg, hogy a béke 2000-ben megszülessen? A továbbiakban a konfliktus szakaszait, illetve a felvetődő kompromisszumos megoldási javaslatok relevanciáját vizsgáljuk. Végül megkíséreljük végiggondolni, hogy milyen feltételek lennének szükségesek a konfliktus jelenlegi - remélhetőleg utolsó - szakaszának békés lezárásához. 154 Külügyi Szemle
