Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből-kitekintéssel az iraki konfliktusra
Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből erre, arról nem beszélve, hogy ezeket a fegyvereket számos más ország - köztük az Egyesült Államok és Oroszország - gyártja és birtokolja. Ugyanez mondható el a nukleáris fegyverekről is. A terrorizmus iraki támogatását illetően sincs meggyőző bizonyíték. Az Osservatore Romano Az ENSZ BT tagjai óvatosan fogadták az Egyesült Államok külügyminisztere jelentését címmel számolt be az eseményről,24 kiemelve, hogy a bizonyítékok csak kevéssé voltak meggyőzők. Hasonló szellemben nyilatkozott Mons. Martino érsek, az Igazság és a Béke Pápai Tanácsának elnöke (korábban 16 évig képviselte a Vatikánt az ENSZ-ben), mondván, hogy nem kapott világos bizonyítást az, hogy Irak a nemzetközi terrorizmusért felelős lenne. Nincsenek tovább arra nézvést sem bizonyítékok, hogy Irak az emberiségre azonnali veszélyt jelentő tömegpusztító fegyverekkel rendelkezne. Amennyiben komoly bizonyítékok vannak, be kellene őket mutatni.25 Hozzáfűzte, hogy a pápának hadosztályai nincsenek ugyan, de arra törekszik, hogy emlékeztesse a világot és a kormányokat, hogy a háború mindent elveszejt, a béke pedig mindent megnyer. Nem hivatalosan azt is mondta, hogy a BT vétója ellenére elindított háború a Népszövetség sorsára juttathatja az ENSZ-t. Az Egyesült Államok szándékainak indító okait keresve az is elhangzott, hogy azok fő motívuma egyrészt az Egyesült Államok saját rendszerébe vetett messiási hit, illetve annak kivetítése a nemzetközi kapcsolatokra, másrészt Irak geostratégiai helyzete és az iraki olaj26 Mindezeken túlmenően, az Irak elleni háború esetén azzal is számolni kell, hogy azt az iszlám elleni aktusként fogja értelmezni az iszlám közvélemény, s még több fiatal fog részt venni a Nyugat elleni dzsihádot megtestesítő újabb és újabb terrortámadásokban. A Szentszék (a háború elkerülése lehetőségét illető illúziók nélküli) diplomáciai tevékenységének az intenzitását jelezte, hogy a vatikáni nagykövetek újévi fogadásakor a pápa személyesen is megnyilvánult és kijelentette: „A háború soha nem végzet. Mindig az emberiség veresége. A nemzetközi jog, a lojális párbeszéd, az államok közötti szolidaritás, a diplomácia nemes gyakorlása méltó az emberhez és a nemzetekhez, hogy feloldják ellentéteiket." „Külügyminisztere", Tauran érsek a doyen kérésére a vatikáni misszióvezetők részére zárt körű és „rendkívüli" tájékoztatót tartott 2003. február 27-én az iraki kérdésről kialakított álláspontról. Itt lényegében egy három nappal előbb mondott beszédének a fő elemeit ismételte meg.27 Rámutatott, hogy az ENSZ alapokmányának hála, a nemzetközi jog törvényen kívül helyezte a háborút. Az alapokmány vonatkozó bekezdése, amely nagyon fontos, de manapság senki nem idézi, kijelenti, hogy az államok nem indítanak háborút konfliktusaik rendezése céljával. Az ENSZ BT feladata, hogy fenntartsa a békét és a nemzetközi biztonságot. A támadó háború a béke elleni bűntett, miközben a védelmi háború feltételez egy előzetes fegyveres agressziót. Tehát ezen elveknek megfelelően a nemzetközi jog egyetlen törvénye sem hatalmaz fel egy vagy több államot arra, hogy egyoldalúan fegyverekhez nyúljon azzal a céllal, hogy egy másik állam rendszerét vagy kormányát megváltoztassa csak azért, mert ez utóbbi állam például, állítólag, tömeg- pusztító fegyverekkel rendelkezik. Csak és kizárólag a Biztonsági Tanács dönthet arról 2005. ősz-tél 145
