Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Hegedűs Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után
Hegedűs Kata Nagyhatalmi rivalizálás A hidegháború alatt Afrika szarva stratégiailag fontos területté vált a nagyhatalmak számára, hiszen közel volt az olajban gazdag közel-keleti területhez. Ezért Afrika szarvára mind az USA, mind a Szovjetunió fontosnak tartotta kiterjeszteni befolyását. A hidegháború idején a nagyhatalmak Szomáliában való megjelenése tehát elsősorban a régióhoz kapcsolódó céljaik megvalósítása érdekében történt, a hidegháború végén pedig mindkét nagyhatalom kivonult az országból. Szovjet jelenlét A Szovjetunió érdekeltsége Szomáliában a vörös-tengeri régiót érintő céljaihoz igazodott. A Szovjetunió már az ötvenes évek óta katonai köteléket tartott fenn Egyiptommal, de 1972- ben ez a kapcsolat jelentősen meggyengült. Ezt követően, bár a Szovjetunió segítséget nyújtott Egyiptomnak az 1973-as háborúban, a kapcsolat nem állt teljesen helyre, és Egyiptom Anvar Szadat irányítása alatt inkább az Egyesült Államok felé fordult, Wahingtontól remélve gazdasági és katonai segítséget. A Szovjetunió figyelme a hetvenes évek elején fordult először Afrika szarva felé, mikor egy, az akkori technikai fejlettséghez képest magas színvonalú tengeri bázist építtetett Berberában, Szomáliában. Ahogy a Szovjetunió a kapcsolata gyengült Egyiptommal, úgy erősödött a kötelék Szomáliával. Erre annál is inkább minden oka megvolt a Szovjetuniónak, hiszen az Egyesült Államok a Watergate-ügy miatt kevesebb figyelmet tudott fordítani a külügyekre. A térséget illetően fontos fordulópontnak bizonyult, hogy 1974-ben az Egyesült Államok által támogatott Hailé Szelasszié etióp császár hatalma egy katonai puccs során megdőlt, és ez utat nyitott a szovjet-etióp kapcsolatok kiépítéséhez. 1969-ben, Shermaarke elnök meggyilkolásával Szomáliában is új korszak vette kezdetét. A gyilkosságot követően Mahammad Siad Barre katonai parancsnok vette át a hatalmat, és az új kormányzó szervezet, a Legfelsőbb Forradalmi Tanács (Supreme Revolutionary Council - SRC) őt nevezte ki elnökké. Siad Barre a szovjet segélyekhez való hozzáférés megkönnyítése érdekében meghirdette a „tudományos szocializmus" programját Szomáliában. Az új vezetés céljai között volt a régi megyék kisebb köz- igazgatási egységekre való felosztása, illetve a klánvezetők hatalmának megtörése azzal, hogy helyi bizottságokat hoztak létre a hagyományos kláncsoportok hatalmának ellensúlyozására. Siad Barre eltörölte azokat a törvényeket is, melyek földet, vizet és legeltetési jogokat biztosítottak a klánok számára. Mindezen lépésekkel Siad Barre célja a hagyományos klánstruktúrák gyengítése és saját személyes hatalmának erősítése volt. Szomália 1974-ben barátsági és segítségnyújtási szerződést írt alá a Szovjetunióval, és az egyezmény keretében ettől kezdve katonai és gazdasági segítséget is kapott. A kapcsolat központi részét képezte Szomália fegyverrel való ellátása, illetve a Barberában ta44 Külügyi Szemle