Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből-kitekintéssel az iraki konfliktusra
Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből sem pedig Kennedy nem érzett elég erős politikai támogatást a helyzet megváltoztatásához. Richard Nixon 1970-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy tizennyolc év szünet után ismét személyes megbízottat küldjön a Vatikánba, biztosítandó a rendszeres, közvetlen kapcsolattartást a Szentszékkel. Választása Henry Cabot Lodge volt szenátorra és ENSZ-nagykövetre esett, akinek missziója visszaemlékezései szerint a humanitárius együttműködésen túlmenően kiterjedt az európai biztonság, a lengyel és a csehszlovák belső helyzet alakulásának a kérdéseire is - az amerikai nemzeti érdekek hasznára.10 Az Egyesült Államok és a Szentszék viszonyának reneszánszát Ronald Reagan elnökké választása hozta. A „gonosz birodalma" ellen viselt hadjáratában Reagan teljes joggal úgy vélte, hogy számíthat a „lengyel pápa" együttműködésére, annál is inkább, mivel a vatikáni diplomácia alapelvei - az igazság, a szabadság, az emberi méltóság, a vallásszabadság, az emberi jogok, a béke védelme, a háború radikális elutasítása - azonosak illetve közel állók voltak a morális szempontoktól is motivált amerikai diplomácia elveihez. A vatikáni amerikai nagykövetség megnyitásáról folytatott szenátusi vitában ismételten megfogalmazódott, hogy „a Vatikán sarkalatos szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban. Ráadásul szuverén állam, amely II. János Pál jellemével és bátorságával az erkölcsöt támogató hatalom világunkban". Az új amerikai nagykövet megbízólevelének az átadásakor a pápa - jelezve, hogy a kapcsolatok új mérföldkőhöz érkeztek - kijelentette: „Ez alkalommal nem mulaszthatom el kifejezni abbeli meggyőződésemet, hogy a világban tapasztaltak ma nagymértékben attól függenek, ahogyan az Egyesült Államok betölti az emberiség szolgálatába állított küldetését."11 Az elnök nem elégedett meg a nagykövet biztosította kommunikációs csatornákkal. Személyes megbízottjának nevezte ki a lengyelül is beszélő Vernon Walters tábornokot, aki II. János Pált folyamatosan, dokumentumokkal kiegészítve részletekbe menően tájékoztatta a szovjet-amerikai kapcsolatok helyzetéről, a „keleti tömb" elleni politika különböző aspektusairól. Az elnök 1982-es, II. János Pállal történő személyes találkozóját követően a Szentszék és az Egyesült Államok közötti együttműködés gyakorlati vonatkozásai is komoly fordulatot vettek. „Reagan és II. János Pál úgy vélték, ha együttműködésük eredményeképpen a lengyel kommunista rendszer összeomlana, Kelet-Európa többi országa is erre a sorsra jutna. A hajdani nemzetbiztonsági tanácsadó William Clark szerint Reagan és II. János Pál egyetértett a szovjet birodalmat illetően: a jog és az igazság végül győzedelmeskedik az isteni tervben. (...) Több éven keresztül Amerika és a Szentszék Lengyelországba csempészett faxokat, nyomtatáshoz szükséges eszközöket, rádiókat, televíziós adáshoz szükséges eszközöket és propagandaanyagokat. (...) Lech Walesa és a Szolidaritás többi vezetője stratégiai tanácsokat kapott, a Lengyelországban gyakran fedésben dolgozó papoktól és amerikai, európai szakszervezeti aktivistáktól. CIA-ügynökök és az AFL-CIO szakszervezet tagjai, az egyház emberei támogatták és ellátták a Szolidaritást ellenzéki tevékenységében. Lassan, az Egyesült Államok és a Vatikán hathatós támogatásával a Szolidaritás kezdte aláaknázni a lengyel kommunista rezsim törékeny alapjait."12 Az együttműködési stratégia sikerrel járt. 2005. ősz-tél 139
