Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Vincze Hajnalka sában látja, amit azonban az összuniós intézmények, kohéziós politikák és döntéshozatal radikális - az EU húsz körzetre szervezésén alapuló - hatékonyabbá tételének kell megelőznie.32 A realistán ambiciózus (vagy egyszerűen csak óvatosan diplomata) irányzat képviselői önmagukban semmi újat nem tesznek hozzá a reflexiókhoz. Hacsak nem pontosan a szemléletmódjukat.33 A megerősített együttműködések és az előőrs-elképzelések között egyensúlyozva mindenekelőtt az utóbbit gátoló tényezőkre hívják fel a figyelmet. Legyen szó akár arról, hogy a szűk csoportot alkotó országok vajon készek-e valamennyi területen közös célokat követni és fokozott integrációt megvalósítani, akár a kimaradók valószínűsíthető reakcióiról és az uniós törésvonalak kialakulásának veszélyéről, akár pedig az előőrs-koncepciók intézményi megvalósításának nem elhanyagolható fejtörőiről. Mindezek fényében „mag" helyett a változó összetételű szektoriális együttműködéseket preferálják. Hozzátéve, hogy „ezekből a legkülönbözőbb megerősített kooperációkból tökéletesen elképzelhető, hogy spontán kirajzolódik majd egyfajta súlypont".34 Mint azt Hubert Védrine volt francia miniszterelnök megállapította: „A megerősített együttműködések könnyebben alkalmazhatóvá tétele jelenti a jövő kulcsát, mert ezáltal válna lehetővé mind az integrációban történő minőségi ugrás, ha egyesek ezt szeretnék, mind pedig az esetenkénti, konkrét kooperációk sokasága."35 Vagyis úgy biztosít eszközöket az előrelépéshez, hogy közben nem izzítja fel a politikai finalitásokról szóló „elméleti vitát". Ez utóbbi tüzének ébren tartására kétségkívül alkalmasak a harmadik csoport, az előőrs szorgalmazóinak megnyilvánulásai. Bár a politikusok jó része, ha el is merészkedik idáig, a szavakkal zsonglőrködésből tart bemutatót. Mint tette ezt a „súlypont" ötlete kapcsán sokat emlegetett Joschka Fischer külügyminiszter,36 aki négy évvel a Humboldt Egyetemen tartott beszéde után jelezte, hogy „bizonyos részleteit módosítaná az ott elhangzottaknak". Mint mondta: „Már nem osztom a kis Európára vonatkozó elképzeléseket. Az előőrs-koncepció hasznos lehet időnként és bizonyos feltételek mellett."37 A „súlypont" ötletre 2000 júniusában a Bundestag előtt válaszoló Chirac elnök38 a maga részéről csak az egyes szám és többes szám alkalmazása között váltogat „úttörő országcsoport" elgondolásának propagálásakor. Az akkoriban még egyetlen előremutató csapatként megjelenített „úttörők" azóta már rendszerint (így a francia államfő legutóbbi - 2005. október 26-án huszonnégy európai napilapban közzétett - írásában is) több csoportban haladnak a „közös politikákon túli" célkitűzéseik felé.39 Akadnak persze előőrsügyben határozottabb megnyilvánulások is. A történeti áttekintésben említetteken túl az egyik leginkább figyelemreméltó felvetés (nem annyira kidolgozottsága, mint megfogalmazódásának körülményei és átfogó stratégiai elképzelésbe illeszkedése folytán) a Prodi-bizottsághoz kötődik. A brüsszeli testület elnökének felkérésére több EU-tagállam exminisztereit, tudósait, üzletembereit tömörítő tanácsadói csoport feladata egy „fenntartható projekt" kidolgozása volt az unió számára. Aminek ők A politikai Európa létrehozása címet adták. Eszerint: „Egyes tagállamok még 126 Külügyi Szemle
