Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Hegedűs Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után
Hegedűs Kata A Digil és Rahawayn klán tagjai, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, az ország déli részén élnek, és a folyók közötti termékeny területet művelik meg.11 A szomáli klánok között, kiváltképp az északi területeken, ahol pásztorkodást folytattak, általános volt a legelőkért és vízért folytatott harc. Az európai gyarmatosítást megelőzően a szomáli klánok, bár erős közös nyelvi és kulturális identitással rendelkeztek, nem alkottak államot. A klánok és alklánok egymástól elkülönülten éltek.12 A szomáli területek a gyarmatosítást megelőzően tehát sosem voltak egységes irányítás, központi kormányzás alatt. A központi jellegű irányítás megjelenése külső szereplőkhöz köthető. Az i. sz. VII. században a terület fölött Jemen területéről érkező hódítók gyakoroltak központi ellenőrzést. A történelem során többször is idegenek irányították Szomália területének egy részét, a XV. és XVI. század során portugál kereskedők szálltak partra a mai Szomália területén, több tengerparti várost is elfoglaltak. Omán és Zanzibár szultánja is többször elfoglalta ezeket a városokat és a hozzájuk tartozó vidéki területeket.13 A Szomáliákra már ekkor jellemző volt a függetlenséghez való ragaszkodás, illetve az erős klántudat, mely együtt járt a klánok és alklánok közötti konfliktusokkal, annak ellenére, hogy közös nyelvük, vallásuk és pásztorkodási szokásaik voltak. A klánok ösz- szetartozása képezte a mindennapi élet alapját, akkor ugyanúgy, mint ma, nemcsak a társadalmi, hanem politikai, gazdasági, kulturális szerveződés területén is. Szomália modern kori történelme a XIX. század végén vette kezdetét, amikor az európai nagyhatalmak gyarmati terjeszkedése elérte ezt a területet. A Brit Kelet-Indiai Társaság már 1840-ben szerződést kötött Tajura szultánnal, melyben megszerezte a kikötők korlátozás nélküli használatának jogát. Azonban egészen 1886-ig eltartott, amíg a britek az egész észak- szomáliai területet ellenőrzésük alá vonták szerződések segítségével, melyeket a szomáli törzsfőkkel kötöttek.14 A britek fő célja a szomáli területek ellenőrzésével a keleti útvonalak biztosítása és az Adeni-öbölben található állomáshelyük élelemmel és egyéb erőforrásokkal való ellátása volt. Az Etiópia és Brit-Szomáliföld közötti határt hivatalosan 1897-ben húzták meg, brit képviselők és az etióp Menelik király tárgyalásainak eredményeképpen. A britek mellett az olaszok is megjelentek a térségben 1885-ben, amikor kereskedelmi egyezmény jött létre Olaszország és a zanzibári szultán között. 1897 és 1908 között Olaszország, az etiópokkal és a britekkel való egyezkedés során meghúzta Olasz- Szomáliföld határait, ahol közvetlen irányítással kormányzott, és a területet gyarmataként tartotta számon. A britek és olaszok eltérően kezelték szomáli területeiket. A britek számára Szomália főképp arra szolgált, hogy az Adeni-öbölben található telephelyüket élelemmel lássák el, és ellenőrizhessék a Szuezi-csatornán át vezető legrövidebb utat Indiába. Az olaszok számára Szomália azonban nem csak a stratégiai elhelyezkedése miatt volt fontos, Olasz-Szomáliföldön ültetvényeket alakítottak ki, melyeken banánt, déligyümölcsöket és cukornádat termeltek, a mai Dél-Szomália területén.15 42 Külügyi Szemle
