Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Vincze Hajnalka alsó határa nincs definiálva, s a szerződés nem jelzi explicit módon, hogy a részt nem vevő tagországok jelen volnának a tanácskozásokon. A belső döntések egyhangúlag születnek, bármely részvevő külön procedúra nélkül szabadon kiléphet a mechanizmusból, egyúttal viszont a kötelezettségvállalásokat nem teljesítő országok tagságát a többiek felfüggeszthetik. Az állandó strukturált együttműködés a magasabb képességbeli szint mellett a nagyobb követelményt támasztó műveletek végrehajtására is irányul, utóbbiak azonban nem mutathatnak túl a szerződésben a közös biztonság- és védelempolitika számára kijelölt feladatok körén (III. 309.). A katonai missziók esetében egy másik, kimondottan laza rugalmassági megoldás is kínálkozik: közösen elfogadott európai határozat keretében a tanács megbízhatja tagállamok egy csoportját a művelet végrehajtásával. Ok a külügyminiszter bevonásával egymás között állapodnak meg a kivitelezés részleteiről, a tanácsot csupán tájékoztatják a misszió alakulásáról (III. 310.). Végezetül az 1.41. cikkely 3. bekezdésében előirányzott Európai Védelmi Ügynökség tevékenységében sem kötelező valamennyi tagállamnak részt vennie (III. 311.). Az új szerződés - erősen kérdéses - ratifikálását meg sem várva 2004. július 12-én létrehozott ügynökség igazgató bizottságában ma mégis helyet foglal Dánia kivételével valamennyi EU-ország védelmi minisztere. Teóriák és gyakorlat Az érvényben levő szerződések által lehetővé tett, általános megerősített együttműködési mechanizmus kapcsán automatikusan adja magát az ellenvetés, miszerint a gyakorlatban még soha nem került kipróbálásra. Ebből ki azt a következtetést vonja le, hogy nincs is igény rá, ki pedig azt, hogy a rendszer tökéletesítésre szorul. Mindkettő elsiklik a formula legfőbb hozadékai mellett. Egyrészt, hogy hatékony nyomásgyakorlási eszközként már puszta léténél fogva eddig is komoly szerepet játszott az összuniós döntéshozatal megkönnyítésében. A nem alkalmazás semmiképpen nem összetévesztendő ugyanis a hatás nélküliséggel. S itt most nem csupán azokra az esetekre gondolunk (nevezetesen az európai vállalat státus vagy az európai letartóztatási parancs kapcsán), amikor a megerősített együttműködés indításával való nyílt fenyegetés bírta jobb belátásra a vonakodókat. Mert általánosságban is elmondható, hogy az alternatíva létezése (tudniillik a kollektív tehetetlenségre), illetve az elszigetelődés perspektívája óhatatlanul befolyásolja a döntéshozók viselkedését. A megerősített együttműködés rendszere továbbá felfogható úgy is, mint az unió intézményi emlékezetét megjelenítő szisztéma, továbbá a szerződések biztonsági szelepe.28 Magyarán: az elmúlt évek-évtizedek reflexióinak és gyakorlati példáinak köszönhetően nagyjából világos, hogy melyek az életképtelen, illetve az unió egységét veszélyeztető rugalmassági formák. A levont tanulságokat követve a szerződésekben szabályozott mechanizmus egyik oldalon az ambiciózusabbak számára adandó mini124 Külügyi Szemle
