Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Többkörös Európa: a rugalmas integráció színeváltozásai korábbi (amszterdami szerződés: ASZ) szöveghez képest, másrészt pedig hogy milyen pontokon tervez elmozdulást az új („alkotmányos") szerződésnek az állam- és kormányfők által 2004. június 18-án jóváhagyott változata. A megerősített együttműködések kérdése eredetileg nem szerepelt a nizzai szerződésről tárgyaló kormányközi konferencia mandátumában, ám kezdettől világos volt hogy az Amszterdamban kialakított rendszeren mindenképpen módosítanak majd a tagállamok.26 A végeredmény egy igen alapos átdolgozás lett, mely azonban - noha néhány tartalmi elem és eljárásbeli rendelkezés terén újításokat eszközölt - a mechanizmus logikáját érintetlenül hagyta. Mindenekelőtt megmaradt az a szerkesztési megoldás, mely külön ismerteti a megerősített együttműködések összességére érvényes általános rendelkezéseket, illetve az egyes pilléreknél a bennük alkalmazandó specifikus szabályokat. Az átfogóan a VII. cím alatt tárgyalt megerősített együttműködések kapcsán elsőként az alapfeltételeket tisztázza a szöveg (43. cikk). Vagyis hogy az új differenciálási mechanizmus a szerződések célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja, mind a szerződéseket, mind pedig az unió egységes intézményrendszerét és a közösségi acquis-t maradéktalanul tiszteletben tartja, az unió hatáskörei által kijelölt területen belül marad, s nem vonatkozhat a közösség kizárólagos (exkluzív) kompetenciájába tartozó kérdésekre. Újdonságként Nizzában pontosításra került, hogy a megerősített együttműködés nem sértheti a belső piac működését és a közösség gazdasági és társadalmi kohézióját. Az útnak indításhoz minimálisan szükséges tagállamok számát a nizzai szerződés nyolcban rögzíti. Szemben Amszterdammal, ahol a tagállamok többsége jelentette az alsó küszöböt: a kibővült unióban így a tagállamoknak kevesebb mint egyharmada is elég a mechanizmus aktiválásához. Az „alkotmányos" szerződés a tagállamoknak „legalább egyharmadában" jelöli meg az alsó létszámhatárt. A korábbi szöveghez hasonlóan a megerősített együttműködés indítását a nizzai szerződés is „végső esetben" képzeli el, két módosítással. Az amszterdami dokumentum arról beszélt, hogy erre akkor kerülhet sor, ha az uniós szerződések célkitűzései a szokványos eljárásmóddal nem érhetők el. Nizzai utódja viszont már az együttműködés célkitűzéseinek (melyek tehát nem kell, hogy explicit módon közös uniós célként szerepeljenek) ésszerű időn belüli meg nem va- lósíthatóságát szabja feltételként (43A). Az alkotmányos szerződés mindkét tekintetben átveszi a nizzai megfogalmazásokat (1.44/2. cikkely). Ami a megerősített együttműködés belső szabályait illeti, azok mindvégig az unió intézményrendszerébe szervesen illeszkedve kerülnek megvalósításra. Ez nem csupán az úgynevezett koherenciazáradékot feltételezi (NSZ 45. cikkely, illetve az új szerződés III. 423. cikkelye értelmében a tanács és a bizottság közösen ügyelnek a megerősített együttműködések egymás közötti, illetve az unió politikáival való összeegyeztetésére), hanem mindenekelőtt arról van szó, hogy a megerősített együttműködésen belüli döntések a szerződésben egyébként is lefektetett alapon születnek. A tanácsbeli szavazati súlyok arányos módosításával: az üléseken ugyan részt vesznek a szűk kooperációból 2005. ősz-tél 121
