Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Többkörös Európa: a rugalmas integráció színeváltozásai Vincze Hajnalka A z európai alapító atyák közt számon tartott Paul-Henri Spaak fogalmazta meg mind ez idáig a legtömörebben azt a „differenciált integráció" elképzelést, mely már jó ideje az unió alakulásáról szóló viták középpontjában található (s a belátható jövőben egyre hangsúlyosabbá válva ott is marad). O arról beszélt, hogy lehetővé kell tenni a cselekvést azon tagállamoknak „amelyek gyorsabban és messzebbre kívánnak haladni", mint a többiek. Mindez természetesen magától értetődőnek hangzik. Miként az sem lehet igazán kétséges, hogy a „differenciálás" lopakodva bár, de régóta az unió működési gyakorlatának szerves részévé vált (elég itt csupán az euróra gondolnunk), sem pedig az, hogy valamiképpen benne rejlik az egyre bővülő integráció továbbvitele számára az egyetlen életképes fejlődési pálya. Mégis az egyik leginkább tabunak számító, a szenvedélyeket pró és kontra legszélsőségesebben felkorbácsolni képes uniós kérdésről van szó. Talán éppen azért, mert híveinek és ellenzőinek egyaránt igazuk van, vagy legalábbis igazuk lehet. A „rugalmasság" - tudniillik hogy az egyes tagállamok különböző integrációs utakat követhetnek - ugyanis önmagában se nem pozitív, se nem negatív kategória. Egyszerre lehet az unió egyben tartásának záloga vagy a biztos út az integráció teljes szétzilálásához. Egyszerre lehet dinamikus motor vagy alibi a tétlenségre. Egyszerre szolgálhat jövőbe mutató új projektek megalapozásaként vagy a múlt utáni steril nosztalgiázásban búslakodók vánkosaként. Hogy melyik forgatókönyv valósul meg, az lényegében két dolgon múlik: hogy milyen politika szolgálatában, továbbá milyen módon kerülnek megvalósításra a rugalmasságot célzó intézkedések. Jelen írásban a régi-új, kicsi-nagy, föderatív-nemzetállami a pn'onktól teljes mértékben elvonatkoztatva mutatjuk be a különböző opciókat. Mind a mögöttes politikai elképzelések, mind pedig a gyakorlatba való átültetés lehetséges mikéntjei kapcsán egyetlen hosszú távú szempontot tekintünk mérvadónak ugyanis: az integráció vezérmotívumát képező európai szuverenitás (úgy mint önálló cselekvési és érdek-előmozdítási képesség) megőrzését, illetve lehetőség szerinti erősítését, azon konfigurációban, melyben ez leginkább biztosítható. Hangsúlyozva, hogy az összuniós 2005. ősz-tél 111