Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)

2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai

Többkörös Európa: a rugalmas integráció színeváltozásai Vincze Hajnalka A z európai alapító atyák közt számon tartott Paul-Henri Spaak fogalmazta meg mind ez idáig a legtömörebben azt a „differenciált integráció" elképzelést, mely már jó ideje az unió alakulásáról szóló viták középpontjában található (s a belát­ható jövőben egyre hangsúlyosabbá válva ott is marad). O arról beszélt, hogy lehetővé kell tenni a cselekvést azon tagállamoknak „amelyek gyorsabban és messzebbre kíván­nak haladni", mint a többiek. Mindez természetesen magától értetődőnek hangzik. Miként az sem lehet igazán két­séges, hogy a „differenciálás" lopakodva bár, de régóta az unió működési gyakorlatának szerves részévé vált (elég itt csupán az euróra gondolnunk), sem pedig az, hogy valami­képpen benne rejlik az egyre bővülő integráció továbbvitele számára az egyetlen életké­pes fejlődési pálya. Mégis az egyik leginkább tabunak számító, a szenvedélyeket pró és kontra legszélsőségesebben felkorbácsolni képes uniós kérdésről van szó. Talán éppen azért, mert híveinek és ellenzőinek egyaránt igazuk van, vagy legalábbis igazuk lehet. A „rugalmasság" - tudniillik hogy az egyes tagállamok különböző integrációs utakat követhetnek - ugyanis önmagában se nem pozitív, se nem negatív kategória. Egyszerre lehet az unió egyben tartásának záloga vagy a biztos út az integráció teljes szétzilálá­sához. Egyszerre lehet dinamikus motor vagy alibi a tétlenségre. Egyszerre szolgálhat jövőbe mutató új projektek megalapozásaként vagy a múlt utáni steril nosztalgiázásban búslakodók vánkosaként. Hogy melyik forgatókönyv valósul meg, az lényegében két dolgon múlik: hogy milyen politika szolgálatában, továbbá milyen módon kerülnek megvalósításra a rugal­masságot célzó intézkedések. Jelen írásban a régi-új, kicsi-nagy, föderatív-nemzetállami a pn'onktól teljes mértékben elvonatkoztatva mutatjuk be a különböző opciókat. Mind a mögöttes politikai elképzelések, mind pedig a gyakorlatba való átültetés lehetséges mikéntjei kapcsán egyetlen hosszú távú szempontot tekintünk mérvadónak ugyanis: az integráció vezérmotívumát képező európai szuverenitás (úgy mint önálló cselekvési és érdek-előmozdítási képesség) megőrzését, illetve lehetőség szerinti erősítését, azon konfigurációban, melyben ez leginkább biztosítható. Hangsúlyozva, hogy az összuniós 2005. ősz-tél 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom