Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár 94 Palme, Olof (1982) Sweden's Role in the World, in Rydén, Bengt-Bergström, Villy (eds.) Sweden; Choices for Economic and Social Policy in the 1980's. Allen-Unwin, London, 244-245. o. Vö. Trägärdh 2002,153. o. 95 af Malmborg, Mikael (1995) Den ständaktiga Nationalstaten: Sverige och den västeuropeiska Integrationen, 1945- 1959. PhD Dissertation. Lund University, Lund, 428. o.; Stráth 2002b, 369-370. o. 96 Idézi Jakobson, Max (1998) Finland in the New Europe. The Washington Papers, Nol75. Praeger, The Centre for Strategic and International Studies, Westport, 71. o. 97 Juho Paasikivi elnök (1946-1956) felfogása szerint tudatos tevékenységgel kell eloszlatni a szomszédos nagyhatalom aggályait a finn külpolitika kapcsán, sokat idézett mondása szerint „földrajzi helyzetünket nem tudjuk megváltoztatni". 98 Az egyezmény megkötésére Karl Gustav Mannerheim akkori elnök 1945 januárjában tett javaslatot Zsdanovnak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének. A kérdés a békeszerződés megkötése (1947) után került ismét napirendre, a BEKS-egyezményt 1948. április 28-án írta alá Marino Pekkala és V. Molotov. A szerződés szövege megtekinthető a következő honlapon: http://www . ylioppilaslehti.helsinki.fi/ylioppilaslehti/990514/990514yya.html. 99 A finn-szovjet enyhülési időszakot 1958 őszén megszakító „éjszakai fagyok" (yöpakkaskriisi) hátterében az állt, hogy a finnországi kommunisták ismételten ellenzékben maradtak. Noha az 1958- as választások eredményeként ők alkották a legnagyobb parlamenti tömörülést, a konzervatívok a centrummal és a szociáldemokratákkal összefogva többségi kormányt alakítottak. A szovjet vezetés reakciója rendkívül heves volt: megszakította a kereskedelmi tárgyalásokat, és visszahívta a helsinki szovjet nagykövetet. A válság Kekkonen leningrádi útját követően enyhült, amikor a finn elnök biztosította Hruscsovot arról, hogy a finn külpolitikai irányvonalban nem történik változás. 1961-ben, a berlini válság évében „jegyzékválságba" (noottikriisi) torkollott a finn-szovjet viszony. A parlamenti és köztársasági elnöki választások előtt álló Finnországban korántsem tűnt biztosnak Kekkonen újraválasztása, az ellenjelöltet állító konzervatív-szociáldemokrata választási szövetség a vártnál erősebbnek bizonyult. 1961. október 31-én a szovjet vezetés jegyzéket küldött a finn kormánynak, amelyben - hivatkozva az NSZK fegyveres előkészületeire és baltikumi aktivitására - katonai természetű konzultációkat sürgetett, a BEKS-egyezmény egyik cikkelyének megfelelően. Az Egyesült Államokban tartózkodó Kekkonen nem szakította meg hivatalos útját, hanem külügyminiszterét, Ahti Karjalainent küldte Moszkvába, hogy tájékozódjon a szovjet jegyzék céljáról. Miután nem enyhült a válság, a finn elnöknek személyesen kellett tárgyalnia a szovjet vezetéssel a szibériai Novoszibirszkben. Ebben a helyzetben Kekkonen ellenjelöltje, Olavi Honka a haza érdekére hivatkozva visszalépett az elnökjelöltségtől - a hír hatására feloldódott a légkör. Urkuti-Welker 1996; Jakobson 1998, 64-73. o.; Hentilä, Seppo (1999) Itsenäinen Suomi idän ja lännen välissä: Väli- Euroopan maa, in Suomi: onto pohjoinen maa..., 86-116. o. 100 Kähönen, Aappo (2002) Veteen piirretty viiva: Neuvostoliiton ja Suomen suhteet esimerkkinä kylmästä sodasta, Historiallinen Aikakauskirja, 100 (2), 159-166. o.; Rainio, Johanna (2002) Liian hyvin kasvatettu kansa: Toisen tasavallan totuudet ja kansalaismielipide suomalaisessa Nato- keskustelussa, Ulkopolitnkka, 39 (4) 3-16. o.; Petőcz György (2003) A kérdések még előttünk állnak: Interjú Tapani Vaahtoranta biztonságpolitikai szakértővel, Elet és Irodalom, 47 (25); Majander 2004. 101 Ringmar 1998; Trenter 2000; Goldmann 2001, Kähönen 2002; Rainio 2002; Majander 2004. 102 Az 1990-es évek elején a Bildt-kormány egy bizottságot kért fél arra, hogy készítsen jelentést az 1946- 1969 közötti időszak semlegességi politikájáról. A kutatómunka eredményei 1994-ben kerültek nyilvánosságra, a jelentés feltárta a Svédország és a NATO közötti, 1950-es években már aktív együttműködés addig rejtve maradt részleteit. A titkos tervekből kiderül, hogy Svédország - bár formális biztonsági garanciát nem kapott - számíthatott a nyugati hatalmak közvetett segítségére. A svéd-NATO együttműködés különböző formákat öltött: 1. informális kapcsolattartás a NATO magas szintű tisztviselőivé); 2. kommunikációs csatornák létesítése a norvég és a dán fegyveres erőkkel, valamint az Egyesült Államok wiesbadeni légierejével, esetleges légi hadműveletek összehangolása; 3. svédországi repülőterek megnyitása szükség esetén a NATO harci bombázói számára; 4. svéd hír86 Külügyi Szemle
