Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban befolyásolására és a biztonságpolitikai szempontokra esett. Ennek okai számos társadalomkutató szerint a finn történelem traumatikus tapasztalataira vezethetők vissza: az európai integráció a finn többségének egy biztonságosabb helyzetet jelentett, amit különösen felértékeltek a kiszámíthatatlan oroszországi események 1992-1993 között.212 A finnek - a svédektől eltérően - nem kizárólag a jóléti államot tartották a szemük előtt, és a hidegháborús semlegességi retorikát is könnyebben hagyták maguk mögött. Az 1994 őszén tartott népszavazáson a finn szavazók 57 százaléka voksolt igennel az EU-csatlakozásra, míg Svédországban sokkal szorosabb lett a szavazás végeredménye (52,3 százalék vs. 46,8 százalék).213 1999-ben - amikor éppen Finnország töltötte be az unió soros elnökségét - megjelent egy nívós könyv Finnország: furcsa északi ország? Bepillantás Európa peremének történelmébe és kultúrájába címmel. A finn és angol nyelven egyaránt napvilágot látott, Tuomas M. S. Lehtonen által szerkesztett kötet a finn történelmet kívánja bemutatni európai kontextusban, kiváló finn történészek közreműködésével.214 A finn történelem elbeszélése az 1150-es évekkel kezdődik, amikor a svéd Erik király és Henrik püspök keresztes hadjáratot vezetett a finnek földjére. A finnek nyugati, európai integrálódásának „hosszú időtartamát" átfogó, teleologikus történetfolyam 1995-ben ér véget, Finnország EU-csatlakozásával. A kötet kitűnően illeszkedik a hidegháború óta eltelt időszakban kibontakozó, Finnország Európán belüli helyzetéről szóló izgalmas diskurzusba. A korábbi történelmi narratívák újraértelmezése abban az elképzelésben ragadható meg, miszerint Finnország végre visszatért a „természetes" otthonát jelentő Nyugathoz - melyhez kulturálisan és politikailag mindig is tartozott - és az EU-tagság e „hazatérés" szimbolikus kifejeződése.215 A svéd és a finn viszonyulás közötti különbség az Eurobarometer felméréseiben is jól megragadható. Ami az uniós tagság támogatottságát illeti, az Eurobarometer felmérései szerint jelenleg a finnek 45 százaléka tartja „jó", 18 százaléka „rossz dolognak" az uniós tagságot, 2004-ben pedig 46 százalék volt az EU-tagságot kedvezően megítélők aránya.216 A svédek 44 százaléka is pozitívan vélekedik Svédország uniós tagságáról, ez az arány azonban tavaly még csupán 37 százalék volt, és a svédek 28 százaléka továbbra is „rossz dolognak" tartja az uniós tagságot.217 Az uniós tagság előnyei kapcsán a finnek 50 százaléka véli úgy, hogy Finnországnak előnyös az EU-tagság, 43 százalékuk ellenkező véleményen van, míg az uniós tagságból származó haszon svéd megítélése sokkal pesszimistább (36 százalék vs. 50 százalék). Végezetül érdemes néhány kritikai észrevételt tenni a svéd és a finn integrációs politikát tömören lefestő, megkövesedett jelzők kapcsán. A svéd társadalomnak az unióval szembeni szkepszise korántsem jelenti azt, hogy a svéd EU-politika reaktív, védekező vagy obstruktiv jellegű lett volna az uniós tagság kezdeti évei után. A Persson-kormány „kétszintű játéka" a hazai közvélemény és az unión belüli svéd befolyás fenntartására irányuló ambíció közötti egyensúlyozással írható körül. Az európai uniós ügyek szerepének belpolitikai vitákban való korlátozása lehetővé tette, hogy az EU-val összefüggő kérdések a „politikai láthatósági küszöb" (threshold of political visibility) alatt maradjanak, 2005. ősz-tél 75
