Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban ben hat azonban a „föderoszkeptikus" svéd társadalom azon félelme, hogy Svédország áldozatul esik az integráció elmélyítését övező ambiciózus terveknek. Lee Milest a svéd kormányzat egységes valutával kapcsolatos megközelítése „politikai és gazdasági (autó)stoppolásra" emlékezteti. A szellemes metafora értelmében a Svédországot kormányzó politikai elit egy út szélén várakozó stoppos, aki beszállna a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) harmadik szakaszához tartó autóba, de bizonyos kötöttségek miatt nem teheti, tulajdonképpen jól is érzi magát az út mentén a maga módján bandukolva, sőt gyanakodva tekint az autóban utazókra, és nem kíván rossz társaságba keveredni.190 Mindez jelképesen azt jelenti, hogy a svéd kormány pozitív választ kíván adni az egységes európai valuta bevezetése kapcsán és nyitva hagyni az odavezető utat, de egyelőre - nagyrészt belpolitikai okok miatt - képtelen elkötelezni magát az euróövezethez való csatlakozás kérdésében. A kormányzat az euróval kapcsolatos „stoppoló" politikájának ellensúlyozásaként más területeken igyekezett hangsúlyozni Svédország elkötelezettségét az integrációs folyamat támogatójaként. A reputáció javítását szolgálta a kezdeményező, aktív szerepvállalás például az EU további bővítésének elősegítésében - ez gyakorlati hasznot is hozott az Európai Unió svéd elnöksége idején 2001-ben. Persson miniszterelnök állandóan kifejezte fenntartásait az unió demokratikus legitimációját illetően és az uniónak az állampolgárai számára relevánsabbá tételére sarkallt. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy belpolitikai perspektívából az EU-kérdésekról folytatott nyilvános diskurzus bizonyos területekre korlátozódott, amibe az euró témaköre például nem tartozott bele.191 A finn politikai elit és a közvélemény egyaránt pozitívan értékeli az euróövezetben való részvételt, és enyhültek az EMU kedvezőtlen hatásaival - például az EKB monetáris politikája és az északi jóléti politikák összeegyeztethetőségével - kapcsolatos finn aggodalmak. A finn tapasztalatok azt mutatják, hogy az euróövezeten kívül maradó Svédország által észlelt kockázatok, veszélyek nagy része nem következett be, vagy politikai eszközökkel sikerült semlegesíteni azok hatásait. A finn munkaerőpiac rugalmasabb az euróövezethez való csatlakozás óta, a munkanélküliség fokozatosan csökkent. A teljes jogú EMU-tagság ösztönzőleg hatott a Finnország és az euróövezet országai közötti kereskedelmi forgalom alakulására is, a gyors exportnövekedés kedvező hatással volt a finn gazdaságra.192 Természetesen a finn gazdaság kedvező teljesítménye - például a növekvő stabilitás a kamatláb és az infláció tekintetében - nem magyarázható kizárólag a valutauniós tagsággal. Mindazonáltal a stabil gazdasági növekedés és az 1990-es évek elején jellemző magas munkanélküliségi ráta jelentős mértékű csökkenése a finn percepció szerint igazolja a választott gazdaságpolitikai irányvonalat. A davosi Világgazdasági Fórum utóbbi években kiadott jelentései szerint jelenleg Finnország a világ legversenyképesebb állama, még ha viták tárgyát képezi is a komplex versenyképességi index alapját képező módszertan.193 A márkáról euróra való átállás érdekes momentuma volt a finn Nemzeti Múzeumban (Kansallismuseo) 2001-ben rendezett „Búcsú a finn márkától" című 2005. ősz-tél 71
