Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban könyv 1997. őszi parlamenti megvitatását követően a kormány javaslatot tett Finnország belépésére az EMU harmadik szakaszába.172 A koalíció két euroszkeptikus pártja közül a Zöldek - egységes álláspont hiányában - parlamenti képviselőik szabad belátására bízták a szavazást, a Baloldali Szövetség pedig pozitív álláspontra helyezkedett annak ellenére, hogy szavazóbázisának mintegy 80 százaléka kritikusan viszonyult a monetáris unióhoz. Az ellenzéki pártok, vagyis a Centrum Párt és a Kereszténydemokraták (KD) elutasították a kormányzati előterjesztésben foglaltakat. Az 1998. februári bizalmi szavazás eredményeként a képviselők többsége (135 vs. 65) támogatta a kormányzati álláspontot.173 Svédországban Göran Persson 1996 óta regnáló kormánya többször kifejezte elkötelezettségét az euró bevezetése iránt, az időzítés kérdését azonban nyitva hagyta. A kedvező időpontra várva a kormányzó szociáldemokraták minden alkalmat kihasználtak arra, hogy befolyásolják az euróövezettel összefüggő döntéshozatalt és az övezeten belüli tagállamok számoljanak Svédországgal. Ebbe a stratégiába illeszkedik a Persson-kormány aktivitása a Gazdasági és Pénzügyek Tanácsának (Ecofin) ülésein, a stabilitási és növekedési paktum előírásaitól eltérő tagállamok kritikája, illetve a nemzeti konvergenciatervek kidolgozása, amelyek részben Svédország „érettségének" és készenlétének a tudatosítását voltak hivatva biztosítani. A kormány igyekezett megnyugtatni ugyanakkor a svéd társadalmat és az elit által történő manipulálás vádjának az elkerülése érdekében népszavazáshoz kötötte az EMU harmadik szakaszában való részvételt.174 A Persson-kormány ügyelt arra, hogy az euró bevezetéséről folytatott diskurzust a gazdasági érvek határozzák meg, és leválassza azt az EU jövőjéről folytatott politikai vitáról. A politikai elit körében konszenzus uralkodott a tekintetben, hogy ki kell zárni a valutaunió témakörét a hétköznapi belpolitikai csatározásokból, és egy népszavazás keretén belül közvetlenül kell rendezni. Az euró bevezetéséről szóló referendum iránti elkötelezettség sikeresen kívül tartotta az EMU-val összefüggő kérdéseket az 1998-as és a 2002-es parlamenti választásokat megelőző kampányból.175 Amikor Persson 2002. november végén kitűzte a referendum 2003. szeptember 14-i időpontját, számos elemző kedvezőnek ítélte a helyzetet a népszavazás pozitív kimenetele szempontjából. A 2001-es svéd EU-elnökség és a 2002-es választási győzelem növelte a miniszterelnök nemzetközi és hazai reputációját, a szociáldemokrata vezetés már korábban elnyerte a befolyásos szak- szervezetek jóváhagyását az euró bevezetésére, sőt az év végére néhány szakértői jelentés teljesítve látta a Calmfors-bizottság gazdasági ajánlásait.176 A referendumig hátralévő tíz hónap elegendőnek tűnt egy európárti konszenzus kovácsolásához és a közvélemény meg- puhításához. A szociáldemokrata kormány szándéka ellenére azonban jóval a hivatalos kampányidőszak előtt, 2003 tavaszán heves vita bontakozott ki az EMU-ról, és felszínre kerültek a kabineten belüli ellentétes álláspontok.177 A kormány - éppúgy, mint a legtöbb párt - megosztott volt a teljes jogú EMU-tagság kérdésében, és a szociáldemokratákkal széles körű politikai együttműködést folytató Baloldali Párt és a Zöldek is elutasították a közös pénz bevezetését. A népszavazás előtt néhány hónappal „robbant a bomba", a kormányzati adminisztráció számos tagja aktívan részt vett az eurót ellenzők kampányában. Persson 2005. ősz-tél 67
