Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár konyságot célzó finn törekvések végül többek közt az elnökségi honlap tartalmában nyilvánultak meg, amely elérhetővé tette az elnökségi napirend anyagát.144 A finn kormány az 1997-ben ismertetett, Oroszország északnyugati régióival való együttműködésnek keretet adó Északi Dimenzió (Northern Dimension) programját is az európai napirend részévé tette.145 Az Északi Dimenzió kezdeti támogatásának azonban a finnek óvatos hozzáállása mellett korlátot szabott a csecsen háború, amely mérsékelte az EU együttműködési kedvét Oroszországgal. Finnország az elnökség idején és azt követően is széles körű elismerést kapott a napirend hatékony irányításáért. A finn kormány a már folyamatban lévő tárgyalások hatékony lebonyolítására helyezte a hangsúlyt, az uniós agendára azonban a finn elnökség viszonylag kevéssé nyomta rá a bélyegét. A svéd kormányt a normakövetés igénye mellett Svédország bel- és külpolitikai tapasztalatai is predesztinálták az aktív, széles körű konszenzust teremtő közvetítői szerepre. A svéd nemzeti önkép Olof Palme által is megerősített alkotóeleme a nemzetközi színtéren elismert, a konfliktusok feloldásában pártatlan harmadik félként való közreműködés, illetve a kompromisszum és konszenzus keresésén alapuló belpolitikai hagyomány.146 A svéd hivatalnokok az elnökség idején is arról váltak ismertté, hogy meghallgatták valamennyi fél álláspontját és ellenvetéseit, majd állhatatosan törekedtek egy integratív, mindenki számára elfogadható megoldás megtalálására. Az erre fordított időmennyiség miatt azonban bírálatban is részesült Svédország. A hatékony döntéshozatal érdekében a svéd kormány az elnökség feléhez közeledve élni kezdett a finom nyomásgyakorlás eszközeivel. A bővítési tárgyalások során például sikeresen használta fel az elnöki pozíciót arra, hogy egyes országoktól engedményeket csikarjon ki a göteborgi csúcstalálkozón.147 A svéd elnökség alatt számos nehéz kérdést sikerült lezárni, ami összefügghet azzal, hogy a svéd és az európai napirenden egyaránt jelen lévő kérdésekről folytak a tárgyalások, így a svéd kormány személyesen is érdekelt volt egy-egy megállapodás elérésében. Svédország különösen a válság- megelőzés és a bővítés témakörét érintő szövevényes alkufolyamat kezelése kapcsán vívott ki elismerést a többi tagállam részéről.148 Egyetlen esetben érte a svéd tárgyalókat az a vád, hogy az elnökséggel szemben megfogalmazott elvárások ellenére sajátos nemzeti érdekeken nyugvó, kisebbségi álláspontot igyekeznek érvényre juttatni a többi tagállam ellenében: az EU dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés ügyében. Az átláthatóság alapelve, amely már az 1766-os svéd alkotmányban is rögzítve volt, a svéd demokratikus modell sarokkövét képezi. A svédek számára különösen nehéz volt kompromisszumot kötni ebben az érzékeny kérdésben, álláspontjukkal azonban kisebbségben maradtak. Végül az Európai Parlament közvetítésével olyan kompromisszum született, ami némileg a svéd szempontokat is figyelembe vette. Mindazonáltal az átláthatóságról szóló tárgyalások kezelése némi foltot ejtett Svédország reputációján.149 Teija Tiilikainen szerint „mind a nemzeti jellemvonások, mind az elnökséghez kapcsolódó normák a közvetítő és a bürokrata szerepe felé tolták el a hangsúlyt a[z elnökséghez való] finn hozzáállásban" amint azt az empirikus példák is alátámasztják.150 62 Külügyi Szemle
