Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban A svéd kormány is „különleges figyelmet szentelt" a balti térségben bekövetkezett változásoknak, azonban kezdetben sokkal óvatosabb álláspontra helyezkedett és a Szovjetunióval való tárgyalások fontosságát emelte ki a függetlenedési folyamat kapcsán. 1991- ben a balti államok tájékoztatási központot nyithattak Stockholmban, technikai jellegű segítségnyújtás és széles körű együttműködés vette kezdetét, elsősorban a nem kormányzati szervezetek szintjén. Fordulópontot a „keményvonalasok" moszkvai puccskísérlete és a balti államok függetlenségi mozgalma jelentett, illetve Carl Bildt kormányra kerülése 1991 szeptemberében. A Szovjetunió széthullása után kibontakozott biztonságpolitikai vitában a konzervatív-liberális kormány tarthatatlannak ítélte a hagyományos semlegességi politikát és annak a véleményének is hangot adott, hogy Svédország nem maradna „közömbös" a balti államok ellen irányuló cselekvés esetén. A konzervatív és a liberális politikusok úgy érezhették, hogy hosszú idő után ők is szerephez jutottak a svéd külpolitika alakításában. Amíg a szociáldemokraták figyelme hagyományosan inkább a fejlődő világ felé irányult, a Bildt-kormány az európai integrációban és a balti térségben jelölte meg külpolitikai érdeklődése fő tárgyát. A miniszterelnök szívügyének tekintette a balti államok függetlenségéért folyó küzdelmét és euroatlanti integrációját: a svéd közvélemény támogatásának elnyerésére tett erőfeszítések mellett személyesen is részt vett az orosz csapatok balti térségből való kivonásáról szóló tárgyalásokon. A Baltikum természetesen a szociáldemokraták 1994-es kormányra kerülése után is a svéd kül- és biztonságpolitika hangsúlyos terepe maradt, noha Svédország EU-hoz való csatlakozása után egyre inkább egy szélesebb európai biztonsági keretbe ágyazódva. Svédország átfogó programot dolgozott ki a demokrácia, a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítésére Észtországban, Lettországban és Litvániában, sőt a térség stabilitása érdekében aktívan - kiképzés és hadifelszerelés formájában - támogatta a balti államok felkészülését a NATO-tagságra.115 Érthető okokból a finn döntéshozók viszonyultak a legóvatosabban a balti államok függetlenedéséhez és vették leginkább figyelembe a keleti szomszéd szempontjait. A Szovjetunió összeomlása után Finnország felmondta az 1948-as eredetre visszatekintő BEKS-szerződést és lazított a korábbi szoros kapocson, illetve megkezdte az európai integrációra való felkészülést. Az 1997-ben elfogadott finn biztonságpolitikai irányvonal is mutatja Oroszország és a balti államok alapvető szerepét a finn biztonságpercepcióban. Az 1997-es Fehér könyv a „Finnország biztonsága szempontjából kiemelkedő fontosságú" észak-európai stabilitás pillérei közt említi Oroszország európai értékek és normák iránti elköteleződését és más országokkal való együttműködési hajlandóságát, illetve a „balti államok függetlenségének és képességeinek a megerősítését".116 A Lipponen- kormány aláhúzta, hogy a balti államok EU-tagsága növelné a balti térség stabilitását és biztonságát, a finn álláspont eltért ugyanakkor a svédtől vagy a dántól. A finn kormány elsőbbséget kívánt adni Észtországnak, míg a dán és a svéd politikusok a három balti országgal való csatlakozási tárgyalások egyidejű megkezdését javasolták. Finnország a történeti és a nyelvi-kulturális kötelékek valamint a földrajzi közelség miatt különleges 2005. ősz-tél 57
