Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban Dobos Edgár A Norden szóval fémjelzett „északi regionális identitás" öt, társadalomfejlődését és politikai kultúráját tekintve sajátos karakterjegyeket mutató állama közül Svédország és Finnország egy időben, 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.1 A semlegesség tradícióival jellemezhető szomszédok kül- és biztonságpolitikai együttműködése számos közös állásfoglalásban és kezdeményezésben nyilvánult meg, ugyanakkor integrációs politikájuk markánsan eltér. Svédország EU-csatlakozásakor a gazdasági érveken volt a fő hangsúly, míg Finnország esetében a biztonsági szempontok és az identitással összefüggő kérdések is sokat nyomtak a latban. A svédek a tagság esztendei alatt a „vonakodó európaiak" hírnévre tettek szert, az Eurobarometer felmérései is alátámasztják, hogy a svédek csekély mértékben azonosítják önmagukat „európa:ként". Ezzel szemben a finnek a közös pénz bevezetésével is kifejezték igényüket, hogy az EU magját alkotó klubhoz kívánnak tartozni és körükben széles körű támogatást élvez az európai integráció. Vizsgálódásom során a svéd és a finn integrációs politika közötti különbségre keresem a magyarázatot az Európai Unión belüli politikai szocializációs folyamat elemzésén keresztül. A kétpólusú rendszer felbomlása mindkét országban gazdasági és társadalmi krízishelyzetet, sőt identitásválságot idézett elő, ami az EU-hoz való csatlakozásra sarkallta mind a svéd, mind a finn kormányt. Véleményem szerint amíg az európai integráció pozitív visszhangot keltett a finn identitáskonstrukcióban, a svédek jelentős része a svéd nemzet(állam)i identitást fenyegető kihívásként észlelte azt. Azzal kívánok érvelni, hogy a svéd politikai és társadalmi elitnek nem sikerült olyan mélyrehatóan integrálnia az Európa-eszmét, mint a finn elitnek, vagyis a finn társadalom „európaizálása" sikeresebbnek bizonyult. A dolgozatban az elemzési keret megrajzolását követően feltérképezem a svéd és a finn identitáspolitika és külpolitikai gondolkodás „archeológiáját", valamint megvizsgálom a nemzeti önkép és az Európa-kép közötti viszonyrendszert. A tanulmány lehetőséget kínál arra, hogy konkrét példákon - a biztonságpolitikai diskurzusokon, az 2005. ősz-tél 39