Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között
Norvégia: Humanitárius nagyhatalom ? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között Jegyzetek 1 Egeland (1988), 187. o. 2 A „humanitárius politika" kifejezés itt az emberi jogok védelmében folytatott lépéseket, valamint a fejlesztési egyiitműködést és segélyezést jelenti. 3 Kiss (2003), 18-24. o. 4 Rittberger / Zangl (2002), 37. o. 5 Keohane (1986), 7. o. 6 A „humanitárius nagyhatalom" (humanitarian large power) egy az 1990-es évek folyamán Jan Egeland által gyakran használt fogalom, mely hasonló a Christine Ingebritsen által bevezetett „szociális hatalom"-hoz (social power), és a humanitárius szerepvállalás révén megnövekedett diplomáciai befolyásra utal. Ingebritsen (2002), 13 és 21. o. 7 „There is no doubt in my mind that a highly visible Norway, with a positive international image, is vital [...] to our ability to promote our political views. Greater visibility gives us more influence.", Jan Petersen beszéde a Storting (norvég parlament) előtt, 2005. február 15., Petersen (2005a). 8 Ulriksen (1994), 94-95. o. 9 Lásd Jan Pestersen külügyminiszter beszéde 2005 február 24. Coppenhágában: „We have seen that democracy is the best guarantee of security, peace and stability at the international level [...]. The promotion of democracy and respect for human rights is therefore a Norwegian foreign policy goal", Petersen (2005b). 10 Russwurm (2001). 11 Knudsen (1992), 55. o. 12 A norvég szovjet politikát gyakran jellemzik úgy, mint az elrettentés és a megnyugtatás politikája, melyek keverékével igyekeztek függetlenségüket fenntartani. Az elrettentés a szovjet támadás esetén várható brit-amerikai katonai fellépés jelentette, míg a megnyugtatás a túlzott norvég erőfitogtatástól való tartózkosást, melv az elkerülni kívánt szovjet támadáshoz vezethetett volna. Eide (1996), 74. o., ill. Knudsen (1992), 55-58. o. 13 Ulriksen (1994), 100. o. 14 Az 1990-ben Európában állomásozó 308 000 fős amerikai kontingenst először 110 000-re csökkentetteék, melynek további, 50 000 főre való csökkentése várható. Eide (1996), 75. o. és Garamone (2005). 15 Petersen (2005a). 16 Ulriksen (1994), 99. o. 17 Bajtay (1994), 23. o.; Eide (1996), 76. o. 18 Norvégia ma tagja az Egységes Piacnak, átvette az Acquis communautaire szinte egészét, tagja a shengeni övezetnek, az Eurodac megállapodásnak, együttműködik a bel- és igazságügyi politikák területén és az Europollal. ( http://europa.eu.int/comm/external relations/norway/intro/). 19 Orbán (2003), 78. o. 20 Uo., 82. o. 21 Az Északi Együttműködés teljes jogú tagja az öt skandináv állam, Dánia, Norvégia, Izland, Svédország és Finnország; három autonóm terület pedig megfigyelőként vesz részt a szervezetben: a Dániához tartozó Feröer szigetek, és Grönland, valamint a finn fennhatóság alatt álló Aland-szigetek. Tunander (2005). 22 Mer (1996), 5. fejezet 23 Nyhamar (2004), 230. o. 24 Keohane (1986), 23. o. 25 Uo., 20. o. 26 Lynne-Jones (1999); 58. o. 27 Lásd Snyder, Richard C. / Bruck, Fl.W. / Sapin, Burton [2002]: „Foreign policy decision-making (revisited')” Palgrave Macmillan, New York; és Egeland, Jan [1988]: „Impotent Superpower - Potent Small State. 2005. ősz-tél 35
